Album: idén lett egy új hobbim, a fotókönyv készítés. Hármat is készítettem, és kifejezetten élvezem az ilyen típusú munkát. Jó pepecselni vele, még akkor is, ha sokáig tart elkészíteni, de amikor meglátom a végeredményt, akkor tudom, hogy megérte fáradoznom.
Állatkereskedés: ahová barátaim és barátom „nagy örömére” hetente ellátogatok, hogy megnézzem a nyuszikat! Ha szeretnéd magad belopni a szívembe, akkor tudod, mivel kell meglepni engem! ;)
Ballagás: ebből kettő is volt. Egy rendes és egy bolondballagás, utóbbin Piroskának öltöztem be. Kifejezetten mókás nap volt. ^.^
Cicák: idén Kismacskának kölykei születtek, akiknek nagyon kedves és aranyos gazdijaik lettek, és remélem, nagyon szeretik a kölyköket!
Család: még mindig nagyon fontos, és az is marad. Jó hazatérni …
Dalszöveg részlet, ami a kedvencem volt idén: „Standin' on a mama's porch / You told me it would last forever …” Aranyos, nemde? :)
Eger: az idei nyaralásom egyik helyszíne. Ezen a helyen a barátommal nyaraltunk. A szüleimmel Szoboszlón, ott tudtam meg az utolsó este, hogy felvettek!
Érettségi: az a bizonyos nagy megmérettetés, amiből már kettő is volt nekem ez előtt. De a neheze csak most jött. (gondolok itt az emeltszintűre) A végeredményre végső soron büszke vagyok ;)
(A) Felolvasó: a könyv, ami a kedvencem lett… Elég sokáig szemeztem a borítóval a 
könyvesboltban, végül mégis csak a kasszánál való fizetés előtt pár pillanattal döbbentem rá, hogy nekem kell ez a könyv, és én ezt meg akarom venni! Ha nincs ez a pár pillanat, akkor talán sosem jutok el odáig, hogy megismerjem ezt a gyönyörű alkotást. Ami hosszú idő után először gondolkodtatott el és kavart fel ennyire, és amit tényleg alig bírtam letenni …
Gólyatábor: ahová eleinte nehezen akartam elmenni. De tudtam, ha nem megyek, akkor sok-sok lehetőségtől fosztom meg magam, és akkor az első „a felsőoktatásban eltelt napok” is sokkal nehezebbek lesznek. Végső soron nem bántam meg, jóóó buli volt!
Gyorskaja: egy ideig megfogadtam, hogy nem eszek ilyet. Egyrészt egészségtelen, drága, és nem is igazán finom. (bármelyiket meg tudom kritizálni, de komolyan!) A fogadalmam kb. egy hónapig, ha tartott. Nem ártana újra egy ilyennek nekikezdenem.
Hotel: ahol lakom. Nem albérlet, nem koli, valahol a kettő között.
Iskola: igen, büszkén jelentem: főiskolás vagyok! Felvettek oda, ahová leginkább akartam menni!
Kereskedelem és marketing: az a bizonyos szak, amit elkezdtem tanulni.
Lufi: a család új taggal bővült! Nyugi, nem új kistestvér, hanem egy házi kedvenc, a mi kis spánielünk.
Mozi: a barátommal idén elég gyakran elnéztünk a moziba, és sok jó filmet is láttunk. Idén ugyanis végre volt időm filmeket nézni. (különösen a szóbeli érettségi előtti időszakban)
Noa és Mira Awad: a két hölgyemény eurovíziós dala, a There Must Be Another Way volt az, amit idén szerintem a legtöbbet hallgattam végig. Nem is hosszú, de sok benne az érzelem, mégsem szerelmes dal, szép énekkel és dallamokkal. Tény, hogy ennél jobb dal is íródott idén, de valamiért mégis ez lett a kedvencem.
Nyári színház: nagyon szeretnék végre egyre elmenni! Már csak azért is, mert kaptam idén egy szép, barna ruhát, ami nagyon jól mutat rajtam, és amit nagyon szeretnék viselni!
Pisti: together 4ever (L)
Rendülés: vannak dolgok, amik néha úgy esnek, mint egy hidegzuhany, vagy egy borzasztó nagy pofon. Egy mondat, egy kijelentés, ami elég rendesen rányomja a bélyegét egy kapcsolatra, egy helyzetre, akármire. De meg kell tanulni túllépni, és újra reménykedni, nem szabad feladni, hanem küzdeni kell, még ha borzasztó nehéznek is tűnik.
Sorozatok: mostanában én is kezdtem rászokni arra, hogy esténként ezeket nézzek. Mondjuk még fejlődnöm kell, mert még mindig inkább a meséket szeretem nézni :D (Javíthatatlan vagyok!)
Születésnap: eljött annak a bizonyos 2. X-nek is az ideje. Ez volt az első borongós augusztus 14.-e az elmúlt 20 évben! … Jah, és ezen a napon volt az első gimis osztálytalálkozónk is.
Tömegközlekedés: magam is meglepődtem rajta, hogy egész gyorsan megtanultam boldogulni vele, pedig eleinte eléggé féltem tőle. Jelenleg ha eszembe jut ez a kifejezés, akkor inkább azt mondom idegesen: „ez a BKV egy katasztrófa!” :D
Vera style: az én kis blogom, ami még mindig él és virul, még ha mostanában ritkán is írok ide.
Zh: október végétől folyamatosan ezt írok. Nincs időm unatkozni!
