Ui.: mivel ennyire beharangoztam, ezért aki krizál, az csak finoman tegye :)
Ui.2: ezúton is boldog szülinapot Áginak, a hugicámnak!
„Elég rossz tud lenni, amikor valamit nem mondhatunk ki, és a gondolatunkat el kell titkolnunk. Én épp azért írok blogot, hogy elkerüljem ezt az érzést és, hogy a külvilág is megismerhesse azt az oldalamat, amit csak kevesek előtt fedek fel ...”
Amikor valaki egy önismereti tesztet kitölt, akkor gyakran találkozik egy bizonyos kérdéssel, ami így szól: „mit vársz el másoktól?”. Persze, erre szinte mindenki mást felel, de van egy tulajdonság, amit szinte az összes válaszadó felírna. Ez pedig az a bizonyos őszinteség.Ez jogos is, ha tetszik neki valami, akkor kedvesen dicsérje meg, ha nem, akkor meg legyen gerinces, és ezt inkább a szemedbe mondja, mint a hátad mögött. Alapvető elvárás egy másik embertől, ebben szinte mindenki egyetérthet.
Érdekes, hogy a túl őszinte embereket mégsem kedveli senki. Ha valaki mindig a képedbe mondja az igazságot, akkor gyakran csak felbosszant. Mert ő nem csak akkor fog szólni, amikor jól nézel ki, nem csak azt fogja megállapítani, hogy egy nagyon kellemes személy van, és milyen kellemesen csalódott benned. Hanem azt is megmondja, ami szerinte nem jó, és akkor is élesen tud bírálni, amikor ideges és nyűgös vagy, és inkább pár kedves szóra, vigasztalásra vágysz, és arra, hogy kisírhasd magad valakinek a vállán. Ehelyett csak a rideg valóságot és a kellemetlen vagy fájdalmas igazságot kapod.
Amikor pedig ezt hallod akkor nem is érted, mire vágyik az illető. Miután kimondta, hirtelen "biztosan" jobb kedved lesz, hálát adsz neki, a nyakába borulsz, és azt mondod: köszönöm, tökéletesen igazad van, milyen jó, hogy felnyitottad a szemem és teljesen elbizonytalanítottál. :) Szerintem kizárt, hogy bárki is így tenne, főleg, ha olyan a hangulata, mint annak, akit most öntöttek nyakon egy kád hideg vízzel, és hirtelen a düh, csalódottság és idegesség egyvelegén kívül képtelen bármi mást is érezni. Persze örülhet is, hogy nem csapják be, felnyitották a szemét, még ha közben majd meg szakad a szíve, abban a percben ennél szerencsétlenebbnek és tehetetlenebbnek nem is érezhetné magát, vagy legszívesebben csak azt kívánná, bárcsak eltűnhetne egy kis időre a föld színéről! Legalább örülj, hogy nem vertek át! Legalább örülj, hogy őszinte veled, és tudod, hogy a jövőben van mihez tartanod magad, még ha boldogabb is lennél, ha inkább nem is tudnál semmit...