A pénz boldogít?

A kérdésre válaszolva: ha nagyon nincs, akkor tény, hogy szomorú az ember. Most mondja valaki azt, hogy tévedek! Vagy még sincs igazam?
Amivel egy hete szembesültem, az naiv lényemet megdöbbentette. Történetesen találkoztam egy illetővel, aki enyhén szólva nem volt híján a pénznek. Én, külső szemlélő csak bámultam a 4 luxus autóját (az ötödik most szervizben volt :P), hallgattam, hogy hogyan építette fel az ő kis birodalmát, mesélt a sikereiről, arról, hogy állt talpra egy nagy bukás után, majd még befektetési tanácsokat is osztogatott. Most, főleg egy ilyen válság közepén valóban csak kerekíthette a szemeit az egyszerű ember. De jobb neki, aki annyi mindent feláldozott a munka oltárán, aki egész nap a kénytelen a tőzsde híreit hallgatni, és akinek a munkakörnyezete alapvetően egy nyomasztó hely?
Vagy ott vannak a magazinok oldalain a legdivatosabb ruhákat viselő nők. Látszik, hogy megtehetik, hogy Gucci, Marks & Spencer, Christian Dior vagy Yves Saint Laurent márkájú ruhákat viseljenek. Biztos luxus sminkeket kennek magukra, és olyan egzotikus helyekre juthatnak el, amikről én álmodni sem mernék. Látszik, hogy a pasijuk sem minimálbérért dolgozik, és nem egy buszmegállóban ismerkedtek meg.
De ettől ők miben jobbak? Mennyivel őszintébb a mosolyuk? Mennyivel jobb nekik, mint nekünk, egyszerű földi halandóknak? Lehet egyfajta öröm, hogy a szakmájukban sikeresek, de rájuk is vajon ugyanaz vár otthon? Nekik sem hiszem, hogy az életük annyira tökéletes, mint ahogy az a felszínen látszik.
Nem tudom, de nem érzem úgy, hogy attól érezném jobban magam, ha a garázsban bent állna több luxus kocsi, hogyha lenne egy nagy házam, nyaralóm a tengerparton és a hegyekben, mindig márkás cuccokat viselnék még akkor is, ha csak a sarki kisboltba kéne gyorsan leugranom. Nem mondom, ezek töredékének is tudnék örülni, de nem érzem azt, hogy ez az életcélom, és ezért bármire képes lennék.
Lehet, velem van a baj, de én jelenleg inkább érzem magam akkor jól, amikor azokkal lehetek, akik jól érzem magam, ha sikerül egy újabb lépést megtennem az álmaim megvalósíthatása felé vezető úton, vagy ha csak egyszerűen érzem, hogy fontos vagyok… Vagy te másképp látod?