Történelmi pillanat. Ez ugyanis az első bejegyzés, amit az én saját, kis aranyos, gyönyörű ASUS laptopomról írok. Igaz, már több mint 3 hete itthon vagyok, de most szántam rá végre magam, hogy valami bejegyzés félét is írjak. Lustaság? Az is! Igaz más elfoglaltságom is volt. de az igazat megvallva, rég volt már ilyen kellemes időszakom. Ált. kipihentem kelek akkor, amikor én szeretnék. Napközben megnézek egy filmet, vagy egy sorozatból pár részt. (A tanév rendes időszakában alig nézek TV-t …) Van időm kényelmesen olvasgatni olyan könyveket, amikre már régóta kíváncsi vagyok. (Ki is raktam oldalra egy kis olvasmánylistát, azokról a könyvekről, amiket mostanában elolvastam :)) Néha játszom egy kicsit Lufival, a spánielünkkel. Jah, és persze napi 2-3 tételt próbálok átnézni és megtanulni. Beszorítom ezeket az előző lényegesen kellemesebb elfoglaltságok közé …
De valahogy ezzel egy korszak is kezd a végéhez közeledni. Vége a giminek! Valahogy már visszamenni is olyan furcsa. Teljesen idegennek érzem magam. Valakinek, aki visszatér, és már nem tartozik ide. Furcsa kívülről szemlélni az eseményeket. Még egy hónapja sincs annak, hogy én is rohantam reggel a buszhoz, igyekeztem órára, izgultam egy felelés miatt, az unalmas órákon a füzetembe rajzolgattam, beszélgettünk a barátaimmal. Most mindent csak egy kívülálló szemével látok, és az elmúlt 5 év olyan furcsának, és valahogy másnak tűnik …
Ami igazán furcsa, és még ha önző dolog is, de kénytelen vagyok azt beismerni, hogy az élet nélkülem is megy tovább. Az események ugyanúgy zajlanak, azzal, hogy elmentünk, nem következett be semmi igazán nagy dolog. Nem vagyunk pótolhatatlanok, akiknek eddig órájuk volt velünk, azoknak lett egy csomó lyukasórájuk. Hamarabb végeznek, vagy később kell bejönniük. Még néha mosolyogva betérhetünk, megkérdezik, hogy hogyan sikerült az érettségi? Én, elmondom ugyanazt.
De egy új érzés is kezd a hatalmába keríteni. Jó lenne már túl lenni a szóbeliken, utána pedig pihizni, megtudni, hogy hová vettek fel, és kicsit nyugodtabban is tudjak álmodozni!
4 megjegyzés:
Emlékszem erre az "idegen" érzésre...Egy kicsit kiábrándító, de mégis jó tudni, hogy ez valami újnak a kezdete...
Megnéztem az olvasmánylistát, ami rádöbbentett, mennyire jó lenne végre elolvasni egy jó könyvet, ami nem tananyag:D Az Alkonyatról már sok jót hallottam, lehet, hogy beszerzem:)
Én is hasonlóan érzek, egész kellemes kicsit nem kötelezők olvasgatni. ^.^
Az Alkonyatról annyit, hogy én igaz nem égek Twilight lázban, de a könyv attól még valóban jó, és gyorsan lehet vele haladni. A filmet láttad? Szerintem hiába lett egész színvonalas, de igaz rá az, ami a feldolgozások 90%-ra igaz: a könyv 1000x jobb!
nekem a film egyáltalán nem tetszett,de a könyvbe volt szerencsém beleolvasni,könnyű ,kellemes olvasmány,nekem nem adott annyi pluszt,amennyit vártam.Ja,és piszok drága.De érdemes olvasni,mostanság alapmű :)
Az igaz, hogy még a könyv inkább a romantikus szálat, addig a film inkább az akciót helyezi előtérbe. De nekem a film így is egész kellemes csalódás volt. A könyv áráról meg valóban ne is beszéljünk ... :(
Megjegyzés küldése