Ma reggel végre az első hó látványában volt részem. A csodás fehér tájtól persze máris sokkal szebben indult a reggel, és magamhoz képest viszonylag gyorsan el is készültem. Nem tudom, ilyenkor mindig felébred bennem a Skandinávia iránt érzett szeretetem és szenvedélyem, és azaz álmom, hogy egyszer eljuthassak oda! Mit, ne mondjak, suli helyett szívesebben maradtam volna a tájban gyönyörködni és álmaimat tovább szövögetni, de természetesen, ez nem jött össze… :( Nem tudom ismerős-e a mondás: „ha Katalin kopog, karácsony locsog, de ha Katalin locsog, karácsony kopog.” Délután egy óráig úgy tűnt, hogyha igaz a mondás, és a mondat első fele fog megvalósulni, aztán pár, csöppet degenerált ismerősömnek köszönhetően, - akik hirtelen felindulásból visszafejlődtek egy ovis szintjére, és kissé eláztattak a friss hóval - máris úgy tűnt, hogy idén csodás, fehér karácsonyunk lesz. Hisz a locsogás gyorsan össze is jött ... Bár ki tudja, hogy mi számít locsogásnak? :DDe ezen nem sok időm maradt morfondírozni, mert máris kezdhettünk neki a „szalagos” próbának … Mi is az a szallagos? A szallagos a szalagavató ünnepségre készülődő próba rövidítése, az ami mostanában gyakran kiteszi és ki fogja tenni a délutánjaim részét. (egészen Mikulás napjáig) De ez a bejegyzés nem ezeknek a próbáknak a történetéről, vagy örömeiről és nehézségeiről szólna, hanem arról a bizonyos másik dologról, amiig már csak pont egy hónap van hátra, az a bizony ünnep pedig nem más, mint a karácsony.
Már sokszor említettem, hogy mennyire szeretem ezt az ünnepet. Szívem szerint szívesen járnék, már ott, hogy egy jó szánkózás vagy hóemberépítés után bent lennék a meleg szobában, a forró csokim, esetleg a forralt borom iszogatnám (:P), mézeskalácsot eszegetnék, valami karácsonyi mesét néznék (nem nevetni, az Anasztázia pl. nagyon jó!), vagy valami kellemes karácsonyi zenét hallgatnék. A kellemes alatt nem azt értem, hogy egy már elfelejtett vagy pénzéhes „sztár” klasszikus karácsonyi dalokat énekel, hogy ne felejtsék el és még jobban megtömhesse a zsebét, hanem valódi téli vagy karácsonyi hangulatú énekekre gondolok. (Ezekből szemezgettem most a zenelejátszóban is, ott oldalt.) És mindeközben persze szép, nagy pelyhekben hullana a hó.
Persze már áll, az a bizonyos, szépen feldíszített fa, és alatta van az összes ajándék. Nah, igen sokaknak csak ez jut eszébe a tél, a december és a karácsony szóról, amit meglehetősen nagy stresszként élnek meg. Kinek, mit, mikor, hogyan? Én ezt a részét is szeretem az ünnepeknek. Csak jól, és nem pánikolva kéne felfogni!
Akárki akármit mondd, naná, jobb kapni, mint adni. Az lényegesen könnyebb, egyszerűbb, és kellemesebb része az ünnepeknek. Ezért is próbálom meg minden éven úgy felfogni a vásárlást, hogy olyan dolgokat keresek, amiknek én is megörülnék szeretteim helyében. Valami olyat venni vagy készíteni, ami minél kreatívabb és személyesebb legyen, és ne azt sugallja, hogy „kapkodtam, ezért berohantam az első hipermarketbe valami akciós vacakért, hogy te is örülj a fa alatt”. Persze használni kell a fantáziánkat és a memóriánkat is, hogy véletlenül nem ejtett-e el valamit egy fél mondatban anno? Vagy nem, pont ilyen cuccot keresett a múltkor, amikor együtt nézelődtünk, csak akkor nem volt az ő méretében, vagy olyan színben, ami tetszett neki? De, ha hirtelen nincs is ötlet, akkor HAHÓ, itt az internet! Kismillió oldal van sok-sok jó tippel, amit érdemes lenne átböngészni és a javaslatokat meggondolni!
Két dolgora kell vigyázni! Az első: ne essünk abba a hibába, hogy vásárlás után alig bírjuk titkolni, hogy mit adunk, mert annyira érdekelne az illető reakciója. Ezért minden este megtekintjük amit adunk és már mi gyönyörködünk benne Elég érdekes helyzet :P A második, hogy jól dugjunk el mindent, mert nincs annál cikibb, ha idő előtt felfedezik a meglepetéseket.
De addig is, mindenkinek jó nézelődést, és ünnep várást és persze vásárlást! És mindenki próbálja meg élvezni az adventi időszakot, mert ebből a hangulatos időszakból is évente csak egy darab van! :D
