Elég gyorsan múlik az idő. 19 lettem! Jesszusom, pedig nem is érzem magam ilyen „öregnek”! A lényeg, hogy eltelt egy újabb év, és az idei szülinapom is nagyon kellemesen telt, amiért nagyon hálás vagyok mindenkinek, mert szerencsére idén is nagyon mozgalmasan alakult a szülinapom körüli néhány nap.
Amióta elkezdődött az Olimpia, azóta még a szokásosnál is kevesebbet mozogtam, hisz jórészt a TV előtt kuksoltam és vártam, hátha lesz végre egy
újabb hazai érem… (Ezt váltja ki az emberekből a sport ünnepe :P) Már csak amiatt is jól jött, hogy a barátommal kirándultunk egy kicsit. Először egy Gyöngyös közelében lévő kalandparkba mentünk. Szerencsére nem voltak valami túl sokan, viszont a jelenlévők nagy része 14 éven aluli volt. Elnézve a hely nagy része valóban a fiatalabb korosztályt célozta meg, de nem kell engem se félteni. (Egy újabb ok, amiért jövőre is megérdemlem az ajándékot gyereknapon ;)) A bob pálya például tök jó volt, és most még egy kis kulcstartóval is gazdagodtuk, amin egy rólunk készült kép van, ami lecsúszás közben készült. Nah, meg ott volt a függőhíd, aminek ugyancsak megvan a maga feelingje (szakadék fölött, 100 m hosszan). Emellett még az állatsimogatót is meglátogattuk … aranyos nyuszikák! (XD)
Majd életemben először eveztem, mit mondjak elég szerencsétlenül. Nyugi, vízbe nem borultunk, az evezőt sem hagytam el, csak eltartott egy darabig, még ráéreztem a ritmusára. Amúgy is ilyen finom és gyönge karokkal! Ilyenkor tudom nagyra értékelni a kajakosok eredményeit. :)
A nap végén, életemben először eljutottam hazánk legmagasabb pontjára, a Kékesre. Ahogy telt az idő, folyamatosan az járt az eszembe, hogy mennyire szép is ez a „hegyvidéki” táj, és mennyire szívesen élnék egy ilyen helyen. Békés, nyugodt, talán a levegő is jobb, és még a hegyek is pont megfelelő nagyságúak. Akár egy nyaralót is elfogadnék itt, ahol a hosszú és nehéz hétköznapok után visszavonulhatnék kis családommal. De az a jövő zenéje …
A tegnap estét viszont a barátaim társaságában töltöttem, amikor a „hagyományoknak megfelelően” egy kis összejövetel keretében megünnepeltük ezt a jeles kort. Igen, szerencsés vagyok, hogy azt írhattam hagyományok, mert ez volt a harmadik ilyen összejövetel. :)
Nem tudom, de az ilyen pillanatokért vagyok igazán hálás a sorsnak, hogy ennyi nagyszerű ember vesz körül, akikre tudom, hogy számíthatok, és akiktől jól esik, hogy így gondolnak rám. Igen, szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim és kedvesem van! És persze családomról sem szabad elfeledkezni. De meg kell említeni a szüleimet, (akikkel már 19 hosszú évet tudtunk le együtt) és a húgomat, (akitől egy apró, de nagyon személyes dolgot kaptam :$) mert ők hárman azok, akiknek ugyanúgy köszönhetem, hogy ilyen jól alakult ez a pár nap! Egyrészt a finom szülinapi vacsoráért, másrészt a szép ajándékokért, amiket tőlük kaptam. :) (Tudom, ez az utolsó pár sor egy kissé Oscar-díj átadó stílusúra sikerült, de ez bocsánatos bűn. :P)
Tényleg, másoknak is csak hasonló kellemes perceket kívánok!
U.i.: a második képen nem jegygyűrűm van XD
Amióta elkezdődött az Olimpia, azóta még a szokásosnál is kevesebbet mozogtam, hisz jórészt a TV előtt kuksoltam és vártam, hátha lesz végre egy
újabb hazai érem… (Ezt váltja ki az emberekből a sport ünnepe :P) Már csak amiatt is jól jött, hogy a barátommal kirándultunk egy kicsit. Először egy Gyöngyös közelében lévő kalandparkba mentünk. Szerencsére nem voltak valami túl sokan, viszont a jelenlévők nagy része 14 éven aluli volt. Elnézve a hely nagy része valóban a fiatalabb korosztályt célozta meg, de nem kell engem se félteni. (Egy újabb ok, amiért jövőre is megérdemlem az ajándékot gyereknapon ;)) A bob pálya például tök jó volt, és most még egy kis kulcstartóval is gazdagodtuk, amin egy rólunk készült kép van, ami lecsúszás közben készült. Nah, meg ott volt a függőhíd, aminek ugyancsak megvan a maga feelingje (szakadék fölött, 100 m hosszan). Emellett még az állatsimogatót is meglátogattuk … aranyos nyuszikák! (XD)Majd életemben először eveztem, mit mondjak elég szerencsétlenül. Nyugi, vízbe nem borultunk, az evezőt sem hagytam el, csak eltartott egy darabig, még ráéreztem a ritmusára. Amúgy is ilyen finom és gyönge karokkal! Ilyenkor tudom nagyra értékelni a kajakosok eredményeit. :)
A nap végén, életemben először eljutottam hazánk legmagasabb pontjára, a Kékesre. Ahogy telt az idő, folyamatosan az járt az eszembe, hogy mennyire szép is ez a „hegyvidéki” táj, és mennyire szívesen élnék egy ilyen helyen. Békés, nyugodt, talán a levegő is jobb, és még a hegyek is pont megfelelő nagyságúak. Akár egy nyaralót is elfogadnék itt, ahol a hosszú és nehéz hétköznapok után visszavonulhatnék kis családommal. De az a jövő zenéje …
A tegnap estét viszont a barátaim társaságában töltöttem, amikor a „hagyományoknak megfelelően” egy kis összejövetel keretében megünnepeltük ezt a jeles kort. Igen, szerencsés vagyok, hogy azt írhattam hagyományok, mert ez volt a harmadik ilyen összejövetel. :)
Nem tudom, de az ilyen pillanatokért vagyok igazán hálás a sorsnak, hogy ennyi nagyszerű ember vesz körül, akikre tudom, hogy számíthatok, és akiktől jól esik, hogy így gondolnak rám. Igen, szerencsés vagyok, hogy ilyen barátaim és kedvesem van! És persze családomról sem szabad elfeledkezni. De meg kell említeni a szüleimet, (akikkel már 19 hosszú évet tudtunk le együtt) és a húgomat, (akitől egy apró, de nagyon személyes dolgot kaptam :$) mert ők hárman azok, akiknek ugyanúgy köszönhetem, hogy ilyen jól alakult ez a pár nap! Egyrészt a finom szülinapi vacsoráért, másrészt a szép ajándékokért, amiket tőlük kaptam. :) (Tudom, ez az utolsó pár sor egy kissé Oscar-díj átadó stílusúra sikerült, de ez bocsánatos bűn. :P)Tényleg, másoknak is csak hasonló kellemes perceket kívánok!
U.i.: a második képen nem jegygyűrűm van XD
2 megjegyzés:
that's really cute..wish i had one too.
Nice blog. Thats all.
Megjegyzés küldése