Ritka, amikor az ember álmodni mer, és az álmait ki is meri mondani. Azokat a perceket kell igazán megbecsülni. Azt a pár órát, amikor szinte megáll az idő, amikor minden olyan tökéletesnek és nyugodtnak tűnik.
Végre kezd elmúlni a napok óta tartó kánikula és a levegő is hűsebb. A telihold fénye bevilágít az ablakon, miközben már lassan éjfélt üt az óra.
Kellemes zene szól, az asztalon finom csokis süti és hideg innivaló van. Az ember pedig nyugodtan tud feküdni az ágyon, a kedvese karjaiban, és közben beszélgetnek, arról, amiről akarnak. És nincs semmi zavaró tényező, nem cseng a mobil, nem kell azon aggódni, hogy holnap hétfő lesz, és elölről kezdődik majd a rohanás.
Mert most végre ki merik mondani a vágyaikat és azt, amit gondolnak. Meghallgatják egymást, és nem félnek attól, hogy szégyenkezniük kell a mondanivalójuk miatt, mert megértik egymást.
Ilyenkor nyugodtan álmodhatnak a tökéletes jövőről: egy kertes házról, remek állásról, nyaralásról valami kellemes és/vagy egzotikus helyen, gyerekekről, cicáról (:P) stb. stb.
Ma olvastam egy interjút egy nőről, aki éveken keresztül keményen tanult, szerzett két diplomát, férjhez ment, egy multi cégnél dolgozott magas beosztásban, aztán egyszer csak feladta ezt a tökéletes karriert. Merte követni az álmait, nyitott egy iskolát, ahol most sminkelni tanít. … És én irigylem őt!
Irigylem, mert elég bátor volt feladni a karrierjét, szembe mert szállni az elvárásokkal és nem félt az emberektől. Mert kockáztatni, és most azt csinálja, amiről gyermekkora óta álmodott.
És ő továbblépet azon, hogy csak álmodozzon a holdfényes éjszakákon …
Végre kezd elmúlni a napok óta tartó kánikula és a levegő is hűsebb. A telihold fénye bevilágít az ablakon, miközben már lassan éjfélt üt az óra.
Kellemes zene szól, az asztalon finom csokis süti és hideg innivaló van. Az ember pedig nyugodtan tud feküdni az ágyon, a kedvese karjaiban, és közben beszélgetnek, arról, amiről akarnak. És nincs semmi zavaró tényező, nem cseng a mobil, nem kell azon aggódni, hogy holnap hétfő lesz, és elölről kezdődik majd a rohanás.Mert most végre ki merik mondani a vágyaikat és azt, amit gondolnak. Meghallgatják egymást, és nem félnek attól, hogy szégyenkezniük kell a mondanivalójuk miatt, mert megértik egymást.
Ilyenkor nyugodtan álmodhatnak a tökéletes jövőről: egy kertes házról, remek állásról, nyaralásról valami kellemes és/vagy egzotikus helyen, gyerekekről, cicáról (:P) stb. stb.
Ma olvastam egy interjút egy nőről, aki éveken keresztül keményen tanult, szerzett két diplomát, férjhez ment, egy multi cégnél dolgozott magas beosztásban, aztán egyszer csak feladta ezt a tökéletes karriert. Merte követni az álmait, nyitott egy iskolát, ahol most sminkelni tanít. … És én irigylem őt!
Irigylem, mert elég bátor volt feladni a karrierjét, szembe mert szállni az elvárásokkal és nem félt az emberektől. Mert kockáztatni, és most azt csinálja, amiről gyermekkora óta álmodott.
És ő továbblépet azon, hogy csak álmodozzon a holdfényes éjszakákon …
Discover Within Temptation!
2 megjegyzés:
nekem az egyik (rendkívüli) tanárom mesélte, hogy egy szintén remek karrier elé néző frissen végzett orvos kukába dobva a nevezen megszerzett diplomáját sírásónak ment. és gitározik. és nagyon boldog, hogy ezt csinálja:) és ez a lényeg.
Szép is lehetne, ha ilyen bátran, könnyedén élhetnénk :)
Megjegyzés küldése