Elég rég jutottam el odáig, hogy valami bejegyzés félét írjak, szóval nagyon is úgy érzem, hogy itt az időm. :) Kezdjük a nap aktualitásával. Húsvét! Hogy mire is emlékezünk ezen a napon, és mit is ünneplünk, azt most nem fogom leírni. Egyrészt, szerintem mindenkinek illene legalább ennyit ismerni, másrészt ennek a bejegyzésnek most nem ez lenne a fő feladata. Hanem …Mi az első dolog ami beugrik, ha ezt a szót hallom? Az, hogy mennyire utálom. Ennél szebben is indíthattam volna, de sajna ez az igazság.
Még kicsi voltam főleg azzal volt bajom, hogy ilyenkor bájosan fel kellett öltözni, kis szoknyácskába, amit pici lányként annyira nem élveztem. Meg persze a harisnyák, amiket a mai napig is az egyik legutálatosabb ruhadarabok közé sorolok. (És amiket hihetetlen érzékem van kilyukasztani …) Azon a napon egyedül azt élveztem, hogy a nyuszi nekem is hozott ajándékot. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy sosem ettem meg a csokinyuszit, mert mindig megesett rajta a szívem. Egyedül a After Eight-es és a Smarties nyúlnak nem volt ekkora szerencséje.
Jobban belegondolva a szokásokkal még nem is lenne bajom. Szép magyar hagyomány, legalább ennyit őrizzünk meg. Ha fiúból lennék, talán még élvezném is. De mivel a szünet mindig rövid, mindig fáradt vagyok, mindig kapkodni kell valamin, sok a macera, ezért nem élvezem soha.
Az első dolog, hogy korán kell(ene) kelni. Ez enyhén szólva nehezemre esik, azok után, hogy éjfélkor én mindig felvagyok és még javában szöszölök valamin.
Napközben várakozni, hogy ki mikor jön. Jó nagylánynak lenni és segíteni anyáéknak a készülődésben. Szépen mosolyogni, meghallgatni ugyanazokat a verseket (már, ha legalább mondanak) sokadszorra is. Úgy tenni, mintha örülnék, hogy egy újabb kölnivel öntöznek meg, ami az előző tízzel együtt egy meglehetősen érdekes egyveleget alkot.
Néha elmondom azon javaslatomat, hogy mi lenne, hogyha jövőre elmennénk jó messzire, távol a sok locsolótól. De erről nehéz meggyőzni bárkit is. Mert vidéken még mindig „ez a szokás”… Legalább hálát adhatok, hogy engem még soha senki nem keltett hideg vízzel egy nagy vigyor kíséretében, vagy szódával, ahogy az másoknál megszokott dolog. (Ezt próbálja valaki meghúzni … addig ismert …)
Másrészt idén nincs is túl jó idő. ;)
K.H.Ü.K. mkinek! Jah, és nagyon nyuszit!!!!! (ami az egyik kedvenc állatkám, és nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon szertnék egyszer egyet!) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése