A történelem és az idő tanulságai

Ma töri fakultáción, holt fáradtan, a kiselőadást jegyzetelve, azon gondolkodtam, vajon akikről tanulok nagy államférfiakról, tudósokról, hadvezérekről, azok milyen emberek is lehettek valójából?
Vajon megérdemelték-e azt, hogy több száz vagy akár ezer évvel utána is emlegessük őket, tisztelegjünk nagy cselekedeteik előtt? Mert hány olyan ember van, akik csak azért híresek, mert jókor jó helyen voltak. Nekik tulajdonítnak egy találmányt, egy fontos észrevételt, holott lehet, hogy ellopták valakinek az ötletét, vagy csak nekik dolgozott valaki, de mi nem arra az ismeretlenre emlékezünk, hanem arra, aki a munkáltatója volt. Esetleg ki tudja, lehet, hogy az a híres ember, akit nagy hazafinak tartunk annak szörnyű volt a magánélete. Elképzelhető, hogy egy szemét alak volt, aki a körülötte élők életét megkeserítette a rossz természetével. Mi mégis tisztelgünk a nagysága előtt.
De abban mind megegyeznek, hogy csak előbb vitték a történelmünk, a sorsunk. És, ha rájuk nem figyelnek oda, akkor ki tudja, vajon ott tartanánk-e, ahol most tartunk? Az idő amúgy is sokszor megszépíti az eltelt éveket.

Gondoljunk tovább ezt a fogalmat, hogy „az idő megszépíti az eltelt éveket” és gondoljuk csak saját magunkra!
Például, hányszor visszasírjuk a gyermekkorunk egy-egy helyszínét. Pedig akkor lehet, hogy utáltuk a sulit, nem egy osztálytársunkat és a tanárainkat is túl szigorúnak tartottuk. De csak később jövünk rá milyen jó dolgunk volt, hogy ők még odafigyeltek ránk és nevelni próbáltak minket, meg segíteni, hogy ne kallódjunk el.
A másik eset, amikor durcizunk és mérgesek vagyunk egy barátunkra. Ha sokat töprengünk az adott szituáción, akkor gyakran arra jutunk, hogy nem biztos, hogy megéri haragtartónak lennünk. Sokszor csak magunkkal szúrunk ki. Nem biztos, hogy megéri a végletekig büszkének lennünk. Nem egyszer akár az is előfordulhat, hogy miután megoldódik a probléma, már csak nevetünk a velünk történt eseten és rádöbbenünk gyerekesek voltunk. Néha igenis felül kell emelkedni a problémáinkon, különben a saját csapdánkba esünk…

Ahogy pedig múlik az idő, sokszor annál jobban belenyugszunk a történtekbe, és annál pozitívabban gondolunk vissza az eltelt időre. Talán azért is, mert ahogy telnek az évek, annál egyszerűbb felejteni.