Beszámoló az Epica koncertről

Ha azt állítom, hogy szombaton életem egyik legfantasztikusabb koncertjén vettem részt, akkor még mindig nem írtam le teljesen azt az érzést és hangulatot, amit akkor és ott a Jégcsarnokban éreztem. Nah, de nem akarok rögtön a dolgok közepébe vágni! Kezdjük a legelején!
Mikor először hallottam arról, hogy az idei Miskolci Operafesztiválon fellép az Epica, akkor rögtön elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, én ott leszek és megnézem őket élőben. Lelkesedésemet a húgom is osztotta, de mivel egyedül nem mehettem el, így csatlakozott még hozzánk a barátom, aztán apa, és anya is, majd nekik a kollégájuk és a kollégájuk lánya. Szóval a korok arányát tekintve egy elég érdekes összetételű társasággal vágtunk neki az egésznek. A jegyek már elővételben megvoltak, én meg folyamatosan azt a bizonyos estét tervezgettem a fejemben. Vagyis mibe leszek, milyen sminkem lesz stb., stb. … „tipikus nő”! :)
Aztán persze az egész nem úgy indult, mint ahogy azt én már előtte elterveztem. Ennek köszönhetően elég durcis hangulatban indult a napom. Igazából nem haragudtam én senkire, csak magamra, de ez bőven elég volt, hogy kissé depisen vágjak neki az egésznek.
Szerencsére a hangulatom aztán fokozatosan javult. A koncert előtt még szétnéztünk a szokásos vásáron, ami ilyenkor meglehetősen fel tudja dobni a sétálóutca hangulatát. De egyben a vásár volt a találkozó helyszíne is, ahonnan elindultunk a jégcsarnok felé.
Útközben végig a húgommal mentünk elől, bár közben nem egyszer idegeskedtem, hogy biztosan jó irányba megyünk-e. Anno ezen az úton még sosem közelítettem meg a csarnokot, másrészt a tájékozódási képességem is legendás tud lenni … Így visszagondolva nem is tudom miért aggódtam, hisz elég lett volna csak azt a sok fekete ruhás embert követni, akiknek, mint utólag kiderült, mind ugyanaz volt az úti céljuk. :D
Mikor végre odaértünk, a húgommal igazi kisgyerek módjára rögtön megrohamoztuk a szuvenír árust, nehogy már bármiféle emlék nélkül menjünk haza a koncertről. Végül egy A/4-es Simones képpel gazdagodva indultunk el helyet keresni. (a kép alul megtalálható :)) Sok vita után, de az észérvek győzedelmével a lelátóhoz ültünk. Ezt a döntést aztán nem is bántuk meg, ugyanis már az első szám alatt rájöttünk, hogy egyrészt innen mindent látunk és egy átszellemült rajongó sem fog fellökni minket, másrészt itt talán egy fokkal kisebb a hangzavar, mint ott lett volna, harmadrészt öreges módon igaz ültünk, de 2-2,5 órát végigácsorogni nem lett volna az igazi.

A koncert egy majd 50 perces klasszikus résszel kezdődött. Ez abból állt, hogy számunkra, fiatalok számára is ismert klasszikus dalokat adtak elő, amikbe bele-bele zúztak néha az Epica zenészei is. Kellemesen csalódtam ezekben a dalokban, volt olyan, ami talán ebben az új verzióban jobban is tetszett. Gondolok itt a Star Warsból ismert birodalmi indulóra, az In the Hall of the Mountain King a Griegből, vagy a Karib-tenger kalózai c. film főcímére. ;)
Ezután egy negyed órás szünet következett, amikor kibámészkodtam magam, amikor ugyancsak igazi nő módjára a többi koncertre látogató lány ruháját figyeltem. Nah igen, mit megadnék én is egy gyönyörű, hosszú, fűzős, csipkés ruháért!
Aztán elkezdődött a második rész, az amire már olyan régóta vártam. Kezdésnek az Indigo gyönyörű dallamát választotta a banda, majd az egyik kedvenc számommal, a The Last Crusadéval folytatta. Az egész koncertre jellemző volt, hogy azokat a dalokat adták elő, amik nagyon közel álltak a szívemhez, és amiket már régóta szívesen meghallgattam volna élőben is pl. Sensorium, Quietus, Never Enough, The Phantom Agony stb. Azt elég gyorsan sikerült megállapítanom, hogy élőben ezerszer jobb a banda, mint az albumokon. Simone hangja sokkal szenvedélyesebb és képzettebb is, a lassú számok ezért is szóltak szebben. (Feint, Safeguard to Paradise). Másrészt sok dalt direkt emiatt a koncert miatt lett átírva, megvariálva, és ezek nagy része valóban jobban is hangzott az új verzióban.
Az átkötő szöveg is nagyon aranyosra sikeredtek. Hol megnevettették a közönséget, (pl. amikor figyelmeztettek, hogy most egy igen hosszú szám fog következni, szóval, úgy készüljön mindenki) vagy amikor Simone magyarul szólt pár szót és a magyar élményeiről mesélt. Ezen az estén bárki meggyőződhetett arról, hogy Simone mennyire tüneményes. (gyönyörű, kedves, a hangja pedig!) Persze a srácokra se lehet panasz, ők is nagyon profik és közvetlenek voltak.

Egyedüli negatívumként csak azt tudnám kiemelni, hogy főleg a második rész elején nem egyszer elnyomta a zenekar a kórust, ami azért egy ilyen opera rock koncerten nem a legjobb lépés volt, és emiatt pont a Cry For The Moon, a banda egyik kultikus száma veszített a varázsából. :( Szerencsére a koncert vége felé ezen a hibán már sokat javítottak és visszatapsolás utáni Sancta Terra már szinte hibátlanul szólt.
Éjfél után, a koncertről kifelé menet, de még másnap is ezek a dallamok jártak a fejemben. Sajnos, a neten megjelent hírekkel ellentétben kamerázni aztán nem lehetett túl sokat, épp ezért is bízom abban, hogy hátha mégis megjelenik egy DVD vagy legalább egy sima zenei CD.
Nagyon jó lenne, újra legalább egy kicsit átélni azt az estét és hangulatot, ami valahogy igenis, de összehozta az embereket. A különböző rock zenei irányzatok képviselői is jól megfértek egymás mellett. De a húgommal egyidős gyerekektől a nyugdíjas korúakig valóban minden korosztály képviselte magát. Valóban megborongott az ember, amikor kiderült, hogy 21 országból érkeztek rajongók, csak azért, hogy 3 órán keresztül hallgathassák ezt a csodát.
Nem tudom lesz-e részem még egy ilyen koncertben, mert ez most valóban magasra tette a lécet az elkövetkezőkkel szemben.

EPICA - The Classical Conspiracy Show - 14.06.2008. Miskolc, Jégcsarnok

Klasszikus program:

Palladium

O Fortuna (Orff)

Dies Irea (Verdi)

Ombra Mai Fu (Handel)

1st part, New World Symphony(Dvorak)

Spiderman medley

Summer 3 (Vivaldi)

Montagues & Capulets (Prokovief)

Imperial March (Star Wars)

Stabat Mater (Pergolesi)

Unholy Trinity

In the Hall of the Mountain King (Grieg)

Pirates of the Caribbean medley

Epica program:

Indigo

The Last Crusade

Sensorium

Quietus

Chasing the Dragon

Feint

Never Enough

Beyond Belief

Cry for the Moon

Safeguard to Paradise

Blank Infinity
Living a Lie
The Phantom Agony

Ráadás:

Sancta Terra

Illusive Consensus

Consign to Oblivion