Elég rég jutottam el odáig, hogy ide lejegyezzem a gondolataim, de gondoltam, most, befejezve a matektanulást, idevések pár gondolatot. (hiába van elég késő, és holnap tuti fáradt leszek a suliban)
Igazából sok minden ért az utóbbi időben, így téma van bőven, de amiről az egyik legtöbbet hallottam mostanában azok a „párkapcsolatok”. Már ez a szó önmagában elég magasztos (talán már túlságosan az is), de ez a téma szerintem az, ami mindenkit foglalkoztat.
Mint mondtam, az utóbbi időben elég sok olyan helyzetbe kerültem, amikor ez a kérdés szóba került, különösen olyan téren, hogy hogyan lehet valakivel sokáig együtt lenni. Mi a titka? Mit kell tenni? Erre elég különböző recepteket hallottam, és különböző történetekből próbáltam meg okosságokat leszűrni. (hiába csak 18 és ¾ évet éltem eddig)
Az emberek nagy része, köztük én is, abban a hitben éltem, hogy egy rendes srác felszedésénél nincs is nehezebb dolog. Először is vegyen észre, bizakodjunk, hogy a szimpátia kölcsönös és meglegyen a bűvös hármas. (a lelki, a testi és a szellemi kapcsolat) Ám a neheze sokszor csak ezután jön.
Amikor ugyanis valaki megtetszik, hajlamosak vagyunk csak a jót látni a másikban, nem törődni a rosszal. Ám ahogy telik az idő, szép lassan kezd eloszlani a rózsaszín köd, és a kezdeti izgalmas, ismerkedős fázis kezd elmúlni… Nagyrészt ekkor kezdődnek a problémák.
Az idegesítő közjátékok, hisztik, kezd unalmasnak tűnni az eddigi „Nagy Ő”, rájövünk, hogy attól, hogy jól néz ki, mégsem az igazi, már koránt sincs meg az a láng, ami a kezdetekkor égett. Végül a kapcsolat véget ér. És kezdődik újra az „Igazi” keresése.
Hogy ne essünk még egyszer ilyen hibákba, van két dolog, amit az embereknek maguknak kell megtanulni elsajátítaniuk.
Az első az, hogy mindig meg kell próbálnunk elfogadónak lennünk a másikkal, nem felkapni a vizet minden apróságon, hanem leülni, és még időben megbeszélni a problémákat. Néha el kell töprengeni azon, hogy néha egy-egy vita ér-e annyit, hogy elveszítsük a másikat? Mert, ha valóban szeretjük egymást, akkor erre a kérdésre egyértelmű "nem" a válasz.
Talán a másik titok abban állhat, hogy azzal nem ért véget semmi, hogyha egyszer sikerült összejönni a kiszemelttel. A nőnek ezek után is folyamatosan meg kell próbálnia vonzónak lennie, hogy a férfi továbbra is vágyjon rá. De a férfinek is folyamatosan meg kell hódítania a kedvesét, hogy ne hűljön ki a kapcsolat. Néha csak egy egyszerű bók és egy kis figyelmesség is sokat tud jelenteni.
Az, hogy ezek mennyire hatásosak, azt természetesen az idő dönti el. Én szeretném, és bízom benne, hogy jól is teszem, amit teszek, (bár erről inkább a Kedvesem kéne megkérdezni :P)
Igazából sok minden ért az utóbbi időben, így téma van bőven, de amiről az egyik legtöbbet hallottam mostanában azok a „párkapcsolatok”. Már ez a szó önmagában elég magasztos (talán már túlságosan az is), de ez a téma szerintem az, ami mindenkit foglalkoztat.
Mint mondtam, az utóbbi időben elég sok olyan helyzetbe kerültem, amikor ez a kérdés szóba került, különösen olyan téren, hogy hogyan lehet valakivel sokáig együtt lenni. Mi a titka? Mit kell tenni? Erre elég különböző recepteket hallottam, és különböző történetekből próbáltam meg okosságokat leszűrni. (hiába csak 18 és ¾ évet éltem eddig)
Az emberek nagy része, köztük én is, abban a hitben éltem, hogy egy rendes srác felszedésénél nincs is nehezebb dolog. Először is vegyen észre, bizakodjunk, hogy a szimpátia kölcsönös és meglegyen a bűvös hármas. (a lelki, a testi és a szellemi kapcsolat) Ám a neheze sokszor csak ezután jön.
Amikor ugyanis valaki megtetszik, hajlamosak vagyunk csak a jót látni a másikban, nem törődni a rosszal. Ám ahogy telik az idő, szép lassan kezd eloszlani a rózsaszín köd, és a kezdeti izgalmas, ismerkedős fázis kezd elmúlni… Nagyrészt ekkor kezdődnek a problémák.
Az idegesítő közjátékok, hisztik, kezd unalmasnak tűnni az eddigi „Nagy Ő”, rájövünk, hogy attól, hogy jól néz ki, mégsem az igazi, már koránt sincs meg az a láng, ami a kezdetekkor égett. Végül a kapcsolat véget ér. És kezdődik újra az „Igazi” keresése.
Hogy ne essünk még egyszer ilyen hibákba, van két dolog, amit az embereknek maguknak kell megtanulni elsajátítaniuk.
Az első az, hogy mindig meg kell próbálnunk elfogadónak lennünk a másikkal, nem felkapni a vizet minden apróságon, hanem leülni, és még időben megbeszélni a problémákat. Néha el kell töprengeni azon, hogy néha egy-egy vita ér-e annyit, hogy elveszítsük a másikat? Mert, ha valóban szeretjük egymást, akkor erre a kérdésre egyértelmű "nem" a válasz.
Talán a másik titok abban állhat, hogy azzal nem ért véget semmi, hogyha egyszer sikerült összejönni a kiszemelttel. A nőnek ezek után is folyamatosan meg kell próbálnia vonzónak lennie, hogy a férfi továbbra is vágyjon rá. De a férfinek is folyamatosan meg kell hódítania a kedvesét, hogy ne hűljön ki a kapcsolat. Néha csak egy egyszerű bók és egy kis figyelmesség is sokat tud jelenteni.
Az, hogy ezek mennyire hatásosak, azt természetesen az idő dönti el. Én szeretném, és bízom benne, hogy jól is teszem, amit teszek, (bár erről inkább a Kedvesem kéne megkérdezni :P)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése