True Colors

Azok a színek! Az előbb, ahogy végignéztem a szobámon kénytelen voltam megállapítani, hogy valóban mekkora színkavalkád is uralja ezt a kis helyiséget. A narancssárgás-bordós organza függönyöktől kezdve a kékes képen át a fa bútorokig valóban a színpaletta sok színe megjelenik. Az igazat megvallva ezt abszolúte nem is bánom. Ha a színeknek gyógyító erejük talán nincs is, de, hogy az emberek hangulatát nagyon tudják befolyásolni, az biztosan igaz.
Amikor meglátunk egy szürke, szocreál stílusban készült építményt, akkor jó hogy nincs sok kedvünk oda belépni, vagy ott az időjárás, amikor sötét-borongós az idő, akkor mi is kissé sötétek és borongósak leszünk. De amikor kisüt a nap és sok a fény, akkor minden másként jelenik meg a szemünk előtt. Amikor láthatjuk kiteljesedni a körülöttünk lévő környezetet.
Ugyanígy vagyok rajzolás és sminkelés közben is. Jó dolog játszani a színekkel, látni, ahogyan a rajzok megelevenednek és kifejezést adnak. Sminkelés közben fel tudjuk dobni a megjelenésünk. Mindegyik színnek megvan a maga jelentése, és ezeket nyugodtan el lehet szórakozni. Vegyük csak az alapokat:
Ott a kék, amiről rögtön a víz jut eszünkbe. Lehet ez egy tenger, egy óceán, de a nyugalom jut róla eszünkbe. Nem véletlen, hogy eredetileg a békét és barátságot szimbolizálta. Egész kellemes összhatást képes varázsolni. A barna is megnyugvást és kitartást jelent. De ehhez hasonló a zöld is, ami (ugyancsak) sokszor a természetre vonatkozik. Megnyugtató, de mégis segíti az elmélyedést és a kíváncsiság erősödését.
Aki szereti a narancssárga't az általában vidám, pozitív személyiség. Állítólag az egyik legjobb hangulatfokozó szín. Ott a sárga, ami pezseg az energiától, nem vételetlen jelképezi a fényt is. De az energia, szenvedély, erő, tűz jelképe a vörös. Az egyik kedvencem. Igaz a jelentése nem teljesen igaz rám, de rendkívüli figyelemfelhívó képességgel bír. Rögtön felkelti az emberek kíváncsiságát, minden tekintetet oda vonz, ahol ez a szín megtalálható. Feldob egy képet, megtör vagy éppen még harmonikusabbá tesz valamit. Egy kicsi is elég belőle, máris nagy hatást ér el.
De ott a rózsaszín, ami általában az apró célok, a romantika, és a bohókás dolgok szimbóluma is. A halvány, egészen kellemes, finomabb árnyalat és a sötétebb, erősebb pink között hatalmas a különbség. A sötétebb ugyanis sokkal vadabb, „babásabb” és figyelemfelkeltőbb. Tény, hogy nem a kedvencem… Az ennél sötétebb, kicsit kékesebb árnyalatú lila jelentése már egészen más, és az előzőhöz képest jóval kellemesebb. Elődjéhez képest kifinomultabb, nemesebb emellett az alkotóvágyat, kretivitást is jelképezi.
De ott a fehér, ami igaz, hogy épp a káosz nélküliség jelképe, mégis van benne valami ridegség és hidegség, de egyúttal valamiféle különös visszafogottságot is megjelenít. Az ellentéte a fekete, ami elegáns, nemes és titokzatos. Nem véletlen, hogy szinte minden nő szekrényében ott lapul egy örökké divatos, mini fekete ruha. De a fekete megítélése sem olyan egyszerű, hisz egyben a rossz, a sötétség, a ridegség és a halál szimbóluma is.
Egy jó tanács! Azért a színekkel való játék közben is érdemesebb óvatosnak lenni! Itt is van egy határ, amit nem ajánlatos túllépni. A túlzott keveredés-kavarodás valóban eszméletlen giccses és émelyítő tud lenni! Azért jó játékot! :)

Neki, Nekem, Neked a Legfontosabb

Nemrég olvastam egy érdekes mondatot: „Az emberek az esetek 95%-ban mindig magukra gondolnak.”
Mérget vennék rá, hogy aki most ezt meglátta, az biztosan ezt mondja: „ez nem is igaz”, „én nem vagyok ilyen,” „ezt sem valami normális írhatta” stb. Aztán kicsit jobban belegondolunk, és rá kell jönnünk, hogy valóban mennyire helytálló ez a mondat. Szeretünk magunkra gondolni, szeretjük magunkat kényeztetni, szeretünk dicsértet, jó dolgot hallani, szeretjük szépnek érezni magunkat, szeretünk magunkról beszélni, gyakran használjuk azokat a szavakat, hogy: „szerintem”, „én úgy gondolom”, és sok esetben a saját érdekeinket és sérelmeinket helyezzük előtérbe. Ez pedig mi, ha nem az, hogy magunkra gondolás?
Egyre biztosabb vagyok például abban, hogy szeretjük magunk körül gyártani a problémákat. Kevés olyan embert ismerek, aki teljesen elégedett lenne az életével. Mindig van valami… ha nincs munka az a baj, ha van az is. Jó dolog valamiért sóvárogni, jó dolog valami miatt rágódni. Vagy magánéleti problémát gyártunk, hirtelen előjövünk ezeréves sérelmekkel, felidegesítjük magunkat minden apróságon, új változásokat találunk ki, vagy összeállunk valami teljesen reménytelen alakkal. Csak azért, mert nincs mit csinálni. Nem is azért, mert ezek az apróságok olyan fontosak lennének, hanem azért, mert valami kell, ami leköti a figyelmünket, amiért lehet idegeskedni, gyötrődni, filozofálgatni, megsértődni, majd látványosan kibékülni és örülni. Gyakran nem is a cél megszerzése az öröm, hanem az, hogy közben fontosnak érezhetjük magunkat és tudjuk, hogy mások törődnek velünk.
De ilyenkor a mi bajunk a legfontosabb és a legnagyobb dolog a világon. Valami ott munkálkodik bennünk és nehéz ettől szabadulni, valami, ami képes visszatérni. Zavar, ha mások nem értenek meg. Hisz, hogy nem lehet ezt meg azt felfogni, hogy nem lehet átérezni a problémánk?
Aztán csak akkor jövünk rá a butaságunkra, amikor visszaolvasunk egy naplót, és jót nevetünk vagy pironkodunk magunkon. Vagy, ha tényleg történik valami komoly dolog, vagy ha olyat vesztünk el, aki/ami igazán fontos nekünk. Csak ilyenkor jövünk rá, hogy mekkora hülyeségen vacakoltunk. Amikor vannak dolgok, amik ezerszer többet érnek, és össze kéne tennünk a kezünket. Mert olyan dolgok birtokosai lehetünk, amire mások csak vágyakoznak, és ez nem csak anyagi, hanem lelki dolog is lehet. Amikor boldogok lehetünk és szerencsésnek érezhetjük magunkat, és rádöbbenhetünk mennyire túloztunk, csak azért, hogy a figyelem ránk irányulhasson, és valamit bizonyítsunk magunknak.
De enélkül valahogy mégis nehéz lenne elképzelni a mindennapjainkat, mert enélkül nem érezzük üresnek magunkat…

Az idei első bejegyzés

"Hogy boldog lehess, három kincset keress: higgy, remélj, szeress! Hozzon az új év örömből végtelent, szeretetből önzetlent, sikereket, mit csak lehet! B.U.É.K!"

B.U.É.K! Mindig zavarban vagyok, hogy az ilyen típusú üzeneteket mikor is kell elküldeni? 31-én készülődés közben, vagy éjfélkor, esetleg 1-jén napközben? De mivel a kártyámon most nagyon nincs pénz, ezért most kívánnék mindenkinek B.U.É.K.-ot! :)

Kezdjük az elején! Igen, most valami év végi számadás félét illene készítenem, de ez meglehetősen nehéz lenne. Egyrészt a gondolataim jó részét évközben folyamatosan (ok, kisebb megszakításokkal) közlöm, ezért ettől el is tekintenék. Legnagyobb öröm, legjobb esemény, legszomorúbb dolog? Magánügy. Igen, idáig elég feleslegesnek is tűnhet ez a bejegyzés. Viszont ez a nap mégis megérdemel annyit, hogy itt koptassam az ujjaim.
Az év első napja ugyanis egy különleges nap. Egyrészt ki kell pihenni az előző este (mit este! … inkább éjszaka és hajnal :D) fáradalmait, másrészt ilyenkor mindenki tele van tervekkel, ötletekkel és célokkal. Ott a babonák, miszerint együnk lencsét és disznóhúst, de a csirkét és a halat kerüljük. A másik ismert szokás pedig az, hogy vigyáznunk kell, hogy hogyan viselkednünk ezen a bizonyos napon, ugyanis olyanok leszünk majd egész évben. Nah, nem mintha bármi is igaz lenne és bármi is bejönne, és emiatt a nap miatt az egész világ sem fog a fejetetejére állni.
Aztán ott a fogadalmak, amiket valaki vagy megköt, aztán úgysem tart meg, vagy szimplán kineveti, hogy milyen értelmetlen dologról van szó. Pedig, ha normális és nem a viselkedésünkkel és a személyiségünkkel teljesen ellentétes dologra szeretnénk fogadni, akkor még lenne is értelme az egésznek. Egy-egy teljesíthető és jó elhatározás még hasznos is lehet.
A lényeg a lényeg, hogy eddigi egyik leghúzósabb évem előtt állok, ami biztos nem lesz egyszerű, amikor sokat kell majd hajtanom, hogy biztosan elkezdhessem valóra váltani a álmaimat.
Ez az év pedig valami újnak a kezdete lesz, hiába tűnik az még olyan távolinak…