3 dolog, amit utálok benned, de magamban is

Igen, amikor ezt a címet elolvastad, nem tévedtél. Ez valóban annak a bizonyos filmnek a címének az átvariálása. (ami amúgy nagy kedvencem, bár nem értettem sokáig, hogy a film nevének miért ezt választották :S) Csak én 10 helyett 3-at írtam és oda raktam 1 „de magamban is” részt. Szerencsére 10 utálom dolog nem jutott eszembe, de az a három nagyon is elgondolkodtatott, és ezeket most meg is osztom a „Nagy világgal” :)
Az első az, amikor valakitől el kell búcsúznom és tudom, hogy egy jó darabig nem fogom látni. Lehet, hogy túl érzelgős vagyok, (sőt valószínű) de csak most esett le igazán, hogy Corrie, (aki cserediák volt az osztályomban) mennyire hozzánk is nőtt ebben az elmúlt egy évben. Persze, sok időt töltöttünk együtt, de igazából csak tegnap a búcsúztatása közben jöttem rá, hogy mennyire fog hiányozni. Milyen szokatlan lesz nélküle az osztály, és nagyon sokáig nem lesz semmi közös programunk vele. Tudom, hogy jobb lesz már neki újra a családjával, hisz már egy éve nem találkozott velük. (a karácsonyt én távol a szeretteimtől nem is tudom, hogy bírnám ki) Hiányozni fogsz Corrie és remélem, még valamikor újra találkozunk!!! :’(
A második érzés, amit utálok, az a bűntudat. Egyrészt utána kegyetlenül bunkónak érzem magam, és ilyenkor nagyon rossz még csak a másiknak a szemébe is nézni. (bár nem is nagyon tudok a másik szemébe nézni) Meg valahogy amint rosszat teszek, már abban a pillanatban érzem, hogy mekkora hülyeséget sikerült csinálom, és ameddig nem békülök ki az illetővel, addig folyamatosan ezen rágódom.
A harmadik érzés, (tudom meglehetősen gyerekes), az, amikor valamibe nagyon beleélem magam, de az nem valósul meg. Amikor valamire már hetek óta nagyon várok, aztán bumm, valami olyan ok miatt, amiről sokszor nem is biztos, hogy tehet a másik, de nem valósul meg. Vagy csak aprócska müansz, esetleg a rossz idő miatt nem úgy teljesülnek a dolgok, ahogy én azt elterveztem. A kialakul helyzet gyakran a saját hibám, ugyanis én szeretem úgy élni az életem, hogy megpróbálok mindent előre megtervezni, már csak azért is, hogy minél kevesebb negatív meglepetés érhessen. Amikor meg egy ilyen közbejön, akkor meg nagyon csalódott leszek. Az esetek nagy részében nem haragszom senkire, inkább csak magamra vagyok dühös, hogy feleslegesen akartam valamit, de azt nagyon.
Talán, ha az ember kevésbé lenne önző, és kevésbé lenne ambiciózus, akkor egyik se fordulna elő túl gyakran. De, ha belegondolunk, önzőség és ambíciók híjjá hol lennénk? Mert manapság, ha valaki kicsit is sikeres akar lenni, akkor ezek kellenek. Csak nem mindegy, hogy milyen áron.