Indulás előtti mizéria

Egy kezemen meg tudnám számolni, hogy az indulás előtti bepakolást hányszor élveztem. Egyrészt mindig írom a listát, pipálgatom, hogy már mit raktam be, és közben azon morfondírozok, hogy mit felejtettem el. Végül azon töprengek, hogy mi az amit teljesen feleslegesen fogok cipelni.
De valahogy nem tudom, talán még az a legkevesebb bajom. Lehet, hogy az idő is teszi, az eddigi számomra kissé fura szervezés, meg az, hogy olyan sem jön, akinek nagyon örülnék. Ezeknek köszönhetően egy iciri-piciri kedvem sincs elindulni bárhová is. Most tudnám értékelni az otthon melegét, vagy ha inkább a barátommal lehetnék. Az biztat, hogy legalább szép helyeken fogok járni, ott ahol eddig még nem voltam, de mindig is el szerettem volna jutni. Meg hátha a társaság is jó lesz, ugye? UGYE?!