A világ hamarosan Kínára szegezi a tekintetét. Igen, már csak néhány nap és végre elkezdődik! Mire is gondolok? Naná, hogy az Olimpiára! A sport ünnepe, ráadásul Pekingben! Ha valaki igazán nagy gondot fog 
fordítani a minél tökéletesebb szervezésre azok ugyanis a kínaiak. Biztos lesznek bakik és/vagy kellemetlenségek, a kínaiak meg az éremtáblázat első helyéért fognak harcolni. Remélem, mi is minél több érmet fogunk szerezni, bár jósolgatni nem akarok, részben kedv hiányában, másrészt az valóban túl hosszú bejegyzés lenne.
Akik csak egy kicsit is ismernek, azok tudják, hogyha valamiben nem vagyok jó, akkor az különböző tesi gyakorlatok. Furcsa mód mégis szeretem nézni a sportot és figyelni az aktuális híreket. Ezek mellett pedig nagyon tisztelem a sportolókat.
Miért? Az első az, amekkora emberfeletti munkát véghezvisznek nap mint nap, hogy aztán dicsőséget szerezzenek maguknak és a hazájuknak is. Ők képesek minden nap korán kelni, edzeni, van aki iskolát is végez vagy megpróbál minél jobb családapa/anya lenni. Elég fárasztó, mégsem nyafognak, hanem teszik a dolguk.
Ilyenkor sajnálom azokat a sportolókat, akik mondjuk „csak”másodikok lesznek, de végig vezettek, és/vagy csak egy kicsin múlott, hogy nem nyertek. Mert az emberek emlékezetében csak a győzelem marad meg, nem pedig az út és a sok-sok áldozat, amit véghezvittek a minél jobb teljesítmény érdekében.
Azt viszont ne felejtsük el, hogy hazánk az eddigi versenyeken szinte mindig az éremtáblázat elején foglalt helyet, gyakran olyan nemzeteket előztünk meg, mint a britek, a franciák vagy a spanyolok, akik nyilvánvalóan gazdagabbak és nagyobb országból származnak.
A másik fő ok, amiért szeretem ezt az eseményt, azaz, hogy ezt szinte mindig együtt néztük a családdal és együtt drukkoltunk a magyaroknak, majd együtt beszéltük meg a látottakat. Kellemes kis program, az biztos. Igaz, idén nem hiszem, hogy olyan elvetemül leszek, (mint anno Sydney idején) hogy felkelek hajnali 4kor egy-egy izgalmas verseny kedvéért… bár ki tudja? ^.^
A lényeg, hogy hajrá MAGYAROK!!!
fordítani a minél tökéletesebb szervezésre azok ugyanis a kínaiak. Biztos lesznek bakik és/vagy kellemetlenségek, a kínaiak meg az éremtáblázat első helyéért fognak harcolni. Remélem, mi is minél több érmet fogunk szerezni, bár jósolgatni nem akarok, részben kedv hiányában, másrészt az valóban túl hosszú bejegyzés lenne.Akik csak egy kicsit is ismernek, azok tudják, hogyha valamiben nem vagyok jó, akkor az különböző tesi gyakorlatok. Furcsa mód mégis szeretem nézni a sportot és figyelni az aktuális híreket. Ezek mellett pedig nagyon tisztelem a sportolókat.
Miért? Az első az, amekkora emberfeletti munkát véghezvisznek nap mint nap, hogy aztán dicsőséget szerezzenek maguknak és a hazájuknak is. Ők képesek minden nap korán kelni, edzeni, van aki iskolát is végez vagy megpróbál minél jobb családapa/anya lenni. Elég fárasztó, mégsem nyafognak, hanem teszik a dolguk.
Ilyenkor sajnálom azokat a sportolókat, akik mondjuk „csak”másodikok lesznek, de végig vezettek, és/vagy csak egy kicsin múlott, hogy nem nyertek. Mert az emberek emlékezetében csak a győzelem marad meg, nem pedig az út és a sok-sok áldozat, amit véghezvittek a minél jobb teljesítmény érdekében.
Azt viszont ne felejtsük el, hogy hazánk az eddigi versenyeken szinte mindig az éremtáblázat elején foglalt helyet, gyakran olyan nemzeteket előztünk meg, mint a britek, a franciák vagy a spanyolok, akik nyilvánvalóan gazdagabbak és nagyobb országból származnak.A másik fő ok, amiért szeretem ezt az eseményt, azaz, hogy ezt szinte mindig együtt néztük a családdal és együtt drukkoltunk a magyaroknak, majd együtt beszéltük meg a látottakat. Kellemes kis program, az biztos. Igaz, idén nem hiszem, hogy olyan elvetemül leszek, (mint anno Sydney idején) hogy felkelek hajnali 4kor egy-egy izgalmas verseny kedvéért… bár ki tudja? ^.^
A lényeg, hogy hajrá MAGYAROK!!!
1 megjegyzés:
Well, all I can say is. Im hungry.
Megjegyzés küldése