Minél közelebb az a bizonyos „ÉRETTSÉGI”, annál hamarabb kerülnek elő azok a bizonyos sablonos, idegesítő, unalmas kérdések, amiktől az ember, már most kezd émelyegni: „Hol fogsz továbbtanulni?”, „Találtál már valamilyen szakot?”, „Vannak pluszpontjaid?”, „Miből fogsz emeltszintűzni?” stb. stb.
De minél gyorsabban telik az idő, annál nehezebbnek tűnik a döntés, és annál
jobban félek attól, hogy mi van, ha rosszul választok. Ilyenkor irigylem azokat, akik magabiztosak, akiknek konkrét terveik vannak, és akik már ovisként tudják, hogy mit is akarnak.
Mert valahogy minél idősebb vagyok, annál egyértelműbb, hogy csak a filmekben létezik olyan, hogy valaki képes az álmainak élni. Manapság ki lehet nyugodtan művész, ki választhat olyan szakmát, ami igazán érdekli? Max. az, akinek megvan a megfelelő háttere. Ezért marad a pályaválasztási tanácsadó, a felvételis kiadványok és a sok-sok jó tanács.
Aztán kezdődhet a hajtás, amikor is egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy megéri-e? Mert nem az, hogy nem vágyom karrierre, de nem azaz életcélom. Inkább vágyok egy szép családra és egy békés munkahelyre, ha az igazi álmaim, ha csak hobbi szinten, ha csak lassan is, de meg tudjam valósítani.
Amikor a múltkor lestrébereztem egy ismerősöm, akkor persze rögtön megkaptam a szüleimtől, hogy ő inkább példaértékű. Neki ott lebeg a célja a szeme előtt, és hajt érte. De nem tudom megéri-e? Nem szórakozik, felszínesen viselkedik és próbál minél komolyabb lenni. Reggel 6-kor felkel, este 8-ig tanul, majd legkésőbb 10-kor egy forró kakaó mellett eltentizik. Ez valóban szép és tiszteletreméltó, de megéri-e? Aki már fiatalon csak robotol, az később is ilyen lesz. Az ilyen időrendbe a magánéletet, hogy lehet beszorítani? Nah, igen „ráér azzal”. Pedig szerintem még most kéne kihasználni azt, amíg viszonylag szabadok lehetünk és kevesebb a kötődés. Amíg fiatalok vagyunk és vannak lehetőségek, mert később már hiába sírunk, hogy „jaj mit hagytunk ki!”.
Az Élet + Célok = Életcélok képlet pedig szerintem gyakran nem helyes. Inkább az Élet kontra Célok a megfelelő, amikor is egyensúlyt kell tartani ahhoz, hogy a dolgok egyensúlyban legyenek.
De minél gyorsabban telik az idő, annál nehezebbnek tűnik a döntés, és annál
jobban félek attól, hogy mi van, ha rosszul választok. Ilyenkor irigylem azokat, akik magabiztosak, akiknek konkrét terveik vannak, és akik már ovisként tudják, hogy mit is akarnak.Mert valahogy minél idősebb vagyok, annál egyértelműbb, hogy csak a filmekben létezik olyan, hogy valaki képes az álmainak élni. Manapság ki lehet nyugodtan művész, ki választhat olyan szakmát, ami igazán érdekli? Max. az, akinek megvan a megfelelő háttere. Ezért marad a pályaválasztási tanácsadó, a felvételis kiadványok és a sok-sok jó tanács.
Aztán kezdődhet a hajtás, amikor is egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés, hogy megéri-e? Mert nem az, hogy nem vágyom karrierre, de nem azaz életcélom. Inkább vágyok egy szép családra és egy békés munkahelyre, ha az igazi álmaim, ha csak hobbi szinten, ha csak lassan is, de meg tudjam valósítani.
Amikor a múltkor lestrébereztem egy ismerősöm, akkor persze rögtön megkaptam a szüleimtől, hogy ő inkább példaértékű. Neki ott lebeg a célja a szeme előtt, és hajt érte. De nem tudom megéri-e? Nem szórakozik, felszínesen viselkedik és próbál minél komolyabb lenni. Reggel 6-kor felkel, este 8-ig tanul, majd legkésőbb 10-kor egy forró kakaó mellett eltentizik. Ez valóban szép és tiszteletreméltó, de megéri-e? Aki már fiatalon csak robotol, az később is ilyen lesz. Az ilyen időrendbe a magánéletet, hogy lehet beszorítani? Nah, igen „ráér azzal”. Pedig szerintem még most kéne kihasználni azt, amíg viszonylag szabadok lehetünk és kevesebb a kötődés. Amíg fiatalok vagyunk és vannak lehetőségek, mert később már hiába sírunk, hogy „jaj mit hagytunk ki!”.
Az Élet + Célok = Életcélok képlet pedig szerintem gyakran nem helyes. Inkább az Élet kontra Célok a megfelelő, amikor is egyensúlyt kell tartani ahhoz, hogy a dolgok egyensúlyban legyenek.
2 megjegyzés:
na igen. és hidd el, ennek a dilemmának az érettségi nem vet véget:S
Elhiszem, de legalább sokat segít. Mert akkor már legalább lesz valami irány, amit érdemes követni.
Megjegyzés küldése