Ünnepi hangulat

Most, túl az elmúlt pár napon végre eljutottam odáig, hogy leírhassam a gondolataimat. Iagz, a karácsony valóban nem volt annyira pörgős és megterhelő, mint mondjuk a szalagavató előtti időszak, de jó volt kicsit lustizni és pihizni. :)
Ez az idei karácsony volt az, ami valóban kilógott a sorból. Az eddigi ünnepeket ugyanis mindig a megszokott forgatókönyv szerint Bánrévén, a nagyszüleimnél töltöttük. Aztán tavaly, nagymamám elvesztésével egy szokás is véget ért, helyette pedig kezdődött valami új.
Karácsony, egy ünnep, ami sokat jelent nekem, és amit már sokat részleteztem. Sokak számára érthetetlen ez, és azzal jönnek a karácsony csak egy nap a sok közül. Annyi, hogy rengeteg hercehurcával, idegeskedéssel és szervezéssel jár. Nem tagadom, idén sikerült ezt nekem is „kiélvezni”, de a végeredmény azt hiszem kárpótolt mindenért.
A karácsony a szeretet ünnepe… Igen, de ne ragadjunk le ennél a szónál és ne akarjunk már annyira modernek és ostobák lenni, és ne gondolkodjunk már úgy, hogy: Valentin nap szerelmesnek kell lenni, Nőnapon a nőket kell tisztelni, akkor karácsonykor szeretni kell. Ez egy ostoba ember gondolkodása.
Szerintem a legtöbb hiba valóban ott kezdődik, hogy nem jól közelítünk az egészhez. Mi tagadás ez valóban manapság a giccs ünnepe kezd lenni. Amikor már november óta zeng a Jingle Bells, a házak falán mikulás hadseregek másznak fel és még az utolsó fűszálra is égőt aggatunk. A háziasszonyoknak különösen megterhelő, mert a háznak csillognia kell, el kell készíteni a legtökéletesebb menüt, fogadni kell a vendégeket stb. Szerintem valahol itt van elrontva az egész!
Minden túl van misztifikálva. Miért kell minden karácsonyi bejegyzésnek, versnek, novellának, filmnek, zenének vagy akárminek csillogni-villogni? Miért kell mindennek csöpögősnek, émelyítőnek és túlzónak lenni? Emiatt lesz minden sablonos, és mi ezt akarjuk majmolni? Igazából ez az egyik dolog, ami elrontja az egészet.
Boldog boldogtalannak jó pofizunk, és kellemes ünnepeket kívánunk. Holott lehet, hogy csak annak örülünk, hogy nem látjuk az illetőt pár napig. A hangulat és az illem hozza ezt, és nem pedig az, hogy valóban ezt gondoljuk.
Ilyenkor inkább örülni kéne, hogy itt vagyunk egymásnak és együtt lehetünk. Hogy végre van pár nap, amikor örömet szerezhetünk annak, akit valóban szeretünk, és az a valaki is gondol ránk. Ezt pedig nem csak méregdrága ajándékokkal lehet elérni. Mert az együtt töltött percek és emlékek ennél sokkal erősebbek és emlékezetesebbek, és ezek fognak megmaradni bennünk. Ha visszagondolunk rá 2 nap, 2 hét, 2 hónap, 2 év, vagy akár 2 évtized múlva akkor is mosolyogni fogunk és kellemes dolgok jutnak majd eszünkbe. Ezért lesz ez az egész több mint egy átlagos szünnap.
Igazából csak most éreztem azt, hogy mennyire furcsa is az, hogy idén nem a nagyszüleimnél ünnepeltünk. Pedig néha mennyire fárasztónak tűnt az egész, és mennyire nem akartam ott lenni. De most, hogy már több ilyen nem lesz, csak most tudtam meg azt, az akkori ünnepet, hagyományt és azt a hangulatot értékelni… De remélem idén is valami új és jó dolog kezdődött!

7 titok

A múltkor olvastam Zsófi blogján egy bizonyos bejegyzést, amit röviden úgy lehetne jellemezni, hogy: „áruljak el magamról 7 dolgot, amit eddig mások nem tudtak rólam”. Aki jobban ismer, az előtt egyik sem nagy titok, viszont elsőre jópofának tűnt ez az ötlet, így gondoltam én is koptatom egy kicsit az ujjaim. :) Igaz, engem nem kért fel rá senki, másoknak se mondom, hogy csinálják végig, mert akkor olyan körleveles érzést keltene ez az egész. Azt meg gondolom senki sem szereti.

Nah, de akkor vágjunk bele!

1. Az egyik kedvenc helyem a Földön Skandinávia. Kis korom óta érdekelnek ezek az országok, a kultúrájuk, a mitológiájuk, a zenéjük, az életvitelük, a konyhaművészetük, az építészetük, technikai kütyüik stb. és nagyon nagy álmom, hogy egyszer eljuthassak oda.
2. Hiszek Istenben, és vallásosnak tartom magam.
3. Sosem eszek kétszer egymás után ugyanolyan fagyit. Ha tehetem, mindig a különleges ízűeket választom, így ehettem például: afrikai koktél, feketeerdő, menta, túró, étcsokis körte, nagymama piskótája, hupikék törpikék és egyszer még zöldség ízűt is. (megj.: egyedül az utolsót bántam meg, az borzasztó volt :P)
4. Utálom a Charlie, majom a családban c. sorozatot! Idegesítő, hogy mindenre ő jön rá először, mindent ő talál meg, de elsőre persze sosem hisznek neki, vagy nem figyelnek rá. Az meg ciki, hogy még 100 valahány epizódon keresztül sem bírják megnevelni azt a jószágot.
5. Szeretek és gyakran szoktam éjszakázni, ugyanis a legjobb ötleteim mindig akkor támadnak. ;)
6. Legszívesebben képregényeket rajzolok, igaz ezeket jórészt csak a saját szórakozásomra. De élvezem a karakterek kidolgozását, a történetet megtervezését, majd a megvalósítás folyamatát.
7. A tazmán ördög igenis létezik, még ha csak csekély számban is! Szerintem a képek alapján pedig egész jópofa állat :) (bár a cicámmal nem cserélném el :P)

Ennyi… Még lenne mit írni…
De akinek van kedve, az tényleg próbálja ki! ;)

Nosztalgikus hangulat

Az elmúlt pár nap valóban a megemlékezés jegyében telt. Nem tagadom, szeretem ezt az érzést, ezért nem is bántam, hogy ez folyamatosan jelen volt körülöttem. 3 helyzetben is: az első természetesen a szalagavató. Egy esemény, amire rengeteget gyakoroltunk, és ami aztán jól sikerült, jórészt pont úgy, ahogy azt elterveztük. Megvolt a sírós-nevetős rész, a nagy összeborulás és a buli is a végén. Egy emlékezetes este, aminek ékes bizonyítéka az a bizonyos szalag.
A második helyzet, a beszédtéma. Amikor este fáradtan ültünk és beszélgettünk a barátommal, vagy másnap, amikor a családtagjaimmal nosztalgiáztunk egy kicsit.
A harmadik helyzet pedig az olvasási téma. Két dolgot is olvasok. Az egyik Emily Brontë Üvöltő szelek c. könyve, ahol hosszas fejezetek óta Nelly mesélt, és gondolt vissza az évekkel ezelőtti eseményekre. A második pedig egy régi manga, amit még 10-12 éves lehettem, amikor először elkezdtem olvasni. Aztán megszűntették a magyar kiadást, én meg csak nemrég bukkantam rá a neten. Ez pedig nem más, mint a Video Girl Ai. Egy kedves kis romantikus történet, gyönyörű és ötletes rajzokkal, (lesz mit ellesni a mangakától :)) és elgondolkodtató történettel, ami hol könnyed és humoros, hol pedig elszomorító és elgondolkodtató.
Ugyanúgy, ahogy az a sok-sok emlék is, ami ebben az elmúlt pár napban eszembe jutott. Amik közül néha nagyon színes és vidám, néhány pedig olyan, ami arra késztetett, hogy tovább morfondírozzak rajta, és elinduljon a fantáziám.
Tudom, azt kéne mondanom, hogy az számít, ami a jelen, és az eredményekkel és a jelenlegi körülményekkel kéne igazán foglalkozni. De a múlt apró részei csak most, így kicsit érettebb fejjel kezdenek kicsit másabbá válni. Egyes események, amiket jó mélyre akartam elrejteni, és ennek segítségével örökre el akartam felejteni, ha lehet akár ki is törölni az emlékezetemből. A második kategória, az ami nap, mint nap eszembe jut, ami feldob, és amire a jövőben is igazán büszke lehetek. Az igazán jó dolog ebben, hogy ebből sok van. :) A harmadik pedig az, aminek megítélése hirtelen meglehetősen nehézzé vált.
Dolgok, amiket, elkönyveltem magamban valahogy, aztán hirtelen ér a sokk, hogy mennyire naiv voltam, és mennyire nem értem meg az illetőt. Örülnöm kéne, hogy az események időközben úgy alakultak, ahogy akartam, de aztán nem olyan előzményekkel, ahogy azoknak meg kellett volna történnie. Amikor hirtelen becsapottnak és értetlennek érzem magam. Ki tudja, lehet, hogy valóban csak egy félreértett félmondat, vagy egy viccesnek szánt ötlet volt? De mégis egyre jobban érdekel és kíváncsivá tesz az egész történet. Valami, aminek jó lenne utánajárni, de ki tudja, megér-e mindent felbolygatni, és mindent alapjaiban rengetni meg? Eltöprengeni azon, hogy megéri kockáztatni akkor, amikor hirtelen minden kezd megint szép és nyugodt lenni …

Az első évforduló

De nehéz elhinni! A mai nap egy éve annak, hogy első soraimat ide bepötyögtem. Akkor is meglehetősen késő volt, akkor is kissé fáradt voltam, de csak megtörtént! Ma már csak nevetek első HotDog-os próbálkozásomon, ami egy hétig tartott, mert a dizájn szörnyű volt, a kitűzők gyűjtése idétlen, nem is beszélve arról, hogy az egész max. egy gagyi népszerűségi versenynek felelt meg. Mert elég hamar rá lehetett érezni, hogy ott írhatok akármiről, az a kutyát nem érdekli, csak a csábos képek és a jópofizás másoknak.
A blogba beleolvasni és visszaolvasni is fura. Alapvetően megállapíthatom, hogy szeretem ezt a webhelyet! Örülök, hogy van valami ami, csakis rólam szól, plusz még azokról, akikről igazán szeretném. Egy hely, ami engem tükröz és azokat a gondolataimat, amiket szóban csak ritkán osztok meg másokkal.
Ez idő alatt meglehetősen sokat tanultam és komolyodtam, mert akárki akármit mondd, de minden nap tanul valamit az ember. Ám minél többet tudok, annál nehezebben értem meg az a dolgok egészét. Egyre gyakrabban csalódom, hol negatív, hol pedig szerencsére pozitív irányban. Mert ha máskor nem is, de amikor sokan támadják az embert és sok az irigy, buta, és gyáva külsős, akkor lehet igazán megtanulni és megérteni a közösségi szellem és a kitartás érzését.
Az utóbbi napok is ezt tükrözik, mióta kénytelenek vagyunk a szalagavatóra készülni. Néha majd kicsattanok az erőmből és akkor úgy érzem, bármire képes vagyok, viszont néha kedvem lenne leülni és bőgni egy sort, és ott hagyni az egészet a csudába. Néha már alig várom, hogy a műsort a szüleim és a barátom is láthassa, és láthassam az arcuk a végén, amikor azt mondják, hogy jól sikerült. Azt is, hogy este kicsit kiengedhessek, és egy picit bulizzak (hiába nem vagyok az a típus, de most jól esne egy kicsit lazítani). Néha eszembe jut az a tipikus vizsgák előtti érzés is, amikor magamban azt kívánom, bár vissza lehetne tekerni az idő kerekét, csak egy picivel is, hogy többet gyakorolhassunk és csiszolhassuk a munkánkon.
De már csak pár nap, és kezdődik! Ígérem, a szalagot megmutatom, most már nem zavar, hogy nem az lett, amit én terveztem és szerettem volna, hogy az legyen. ;)

Visszatérve, végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni azoknak, akik rendszeresen látogatják az oldalt, és olvasgatják az irományaimat! Ez nagyon jól esik, és ettől nagyon boldog vagyok. Addig pedig boldog szülinapot! Remélem a jövőben is lesz időm, és kitartásom folytatni, és lesznek olyanok, akik szívesen látogatják majd az oldalt! :)

Ui. 1: ma, életemben először rendeltem neten keresztül. Remélem nem szúrtam el semmit, kicsit izgulok, de már alig várom, hogy a kezeimben legyen a kiválasztott termék! Ami persze szép és jó legyen, és örüljön nagyon az, akinek szánom.
Ui. 2: remélem a felső kép tetszik, a barátom csinálta (L)