Most, túl az elmúlt pár napon végre eljutottam odáig, hogy leírhassam a gondolataimat. Iagz, a karácsony valóban nem volt annyira pörgős és megterhelő, mint mondjuk a szalagavató előtti időszak, de jó volt kicsit lustizni és pihizni. :)
Ez az idei karácsony volt az, ami valóban kilógott a sorból. Az eddigi ünnepeket
ugyanis mindig a megszokott forgatókönyv szerint Bánrévén, a nagyszüleimnél töltöttük. Aztán tavaly, nagymamám elvesztésével egy szokás is véget ért, helyette pedig kezdődött valami új.
Karácsony, egy ünnep, ami sokat jelent nekem, és amit már sokat részleteztem. Sokak számára érthetetlen ez, és azzal jönnek a karácsony csak egy nap a sok közül. Annyi, hogy rengeteg hercehurcával, idegeskedéssel és szervezéssel jár. Nem tagadom, idén sikerült ezt nekem is „kiélvezni”, de a végeredmény azt hiszem kárpótolt mindenért.
A karácsony a szeretet ünnepe… Igen, de ne ragadjunk le ennél a szónál és ne akarjunk már annyira modernek és ostobák lenni, és ne gondolkodjunk már úgy, hogy: Valentin nap szerelmesnek kell lenni, Nőnapon a nőket kell tisztelni, akkor karácsonykor szeretni kell. Ez egy ostoba ember gondolkodása.
Szerintem a legtöbb hiba valóban ott kezdődik, hogy nem jól közelítünk az egészhez. Mi tagadás ez valóban manapság a giccs ünnepe kezd lenni. Amikor már november óta zeng a Jingle Bells, a házak falán mikulás hadseregek másznak fel és még az utolsó fűszálra is égőt aggatunk. A háziasszonyoknak különösen megterhelő, mert a háznak csillognia kell, el kell készíteni a legtökéletesebb menüt, fogadni kell a vendégeket stb. Szerintem valahol itt van elrontva az egész!
Minden túl van misztifikálva. Miért kell minden karácsonyi bejegyzésnek, versnek, novellának, filmnek, zenének vagy akárminek csillogni-villogni? Miért kell mindennek csöpögősnek, émelyítőnek és túlzónak lenni? Emiatt lesz minden sablonos, és mi ezt akarjuk majmolni? Igazából ez az egyik dolog, ami elrontja az egészet.
Boldog boldogtalannak jó pofizunk, és kellemes ünnepeket kívánunk. Holott lehet, hogy csak annak örülünk,
hogy nem látjuk az illetőt pár napig. A hangulat és az illem hozza ezt, és nem pedig az, hogy valóban ezt gondoljuk.
Ilyenkor inkább örülni kéne, hogy itt vagyunk egymásnak és együtt lehetünk. Hogy végre van pár nap, amikor örömet szerezhetünk annak, akit valóban szeretünk, és az a valaki is gondol ránk. Ezt pedig nem csak méregdrága ajándékokkal lehet elérni. Mert az együtt töltött percek és emlékek ennél sokkal erősebbek és emlékezetesebbek, és ezek fognak megmaradni bennünk. Ha visszagondolunk rá 2 nap, 2 hét, 2 hónap, 2 év, vagy akár 2 évtized múlva akkor is mosolyogni fogunk és kellemes dolgok jutnak majd eszünkbe. Ezért lesz ez az egész több mint egy átlagos szünnap.
Igazából csak most éreztem azt, hogy mennyire furcsa is az, hogy idén nem a nagyszüleimnél ünnepeltünk. Pedig néha mennyire fárasztónak tűnt az egész, és mennyire nem akartam ott lenni. De most, hogy már több ilyen nem lesz, csak most tudtam meg azt, az akkori ünnepet, hagyományt és azt a hangulatot értékelni… De remélem idén is valami új és jó dolog kezdődött!
Ez az idei karácsony volt az, ami valóban kilógott a sorból. Az eddigi ünnepeket
ugyanis mindig a megszokott forgatókönyv szerint Bánrévén, a nagyszüleimnél töltöttük. Aztán tavaly, nagymamám elvesztésével egy szokás is véget ért, helyette pedig kezdődött valami új.Karácsony, egy ünnep, ami sokat jelent nekem, és amit már sokat részleteztem. Sokak számára érthetetlen ez, és azzal jönnek a karácsony csak egy nap a sok közül. Annyi, hogy rengeteg hercehurcával, idegeskedéssel és szervezéssel jár. Nem tagadom, idén sikerült ezt nekem is „kiélvezni”, de a végeredmény azt hiszem kárpótolt mindenért.
A karácsony a szeretet ünnepe… Igen, de ne ragadjunk le ennél a szónál és ne akarjunk már annyira modernek és ostobák lenni, és ne gondolkodjunk már úgy, hogy: Valentin nap szerelmesnek kell lenni, Nőnapon a nőket kell tisztelni, akkor karácsonykor szeretni kell. Ez egy ostoba ember gondolkodása.
Szerintem a legtöbb hiba valóban ott kezdődik, hogy nem jól közelítünk az egészhez. Mi tagadás ez valóban manapság a giccs ünnepe kezd lenni. Amikor már november óta zeng a Jingle Bells, a házak falán mikulás hadseregek másznak fel és még az utolsó fűszálra is égőt aggatunk. A háziasszonyoknak különösen megterhelő, mert a háznak csillognia kell, el kell készíteni a legtökéletesebb menüt, fogadni kell a vendégeket stb. Szerintem valahol itt van elrontva az egész!
Minden túl van misztifikálva. Miért kell minden karácsonyi bejegyzésnek, versnek, novellának, filmnek, zenének vagy akárminek csillogni-villogni? Miért kell mindennek csöpögősnek, émelyítőnek és túlzónak lenni? Emiatt lesz minden sablonos, és mi ezt akarjuk majmolni? Igazából ez az egyik dolog, ami elrontja az egészet.
Boldog boldogtalannak jó pofizunk, és kellemes ünnepeket kívánunk. Holott lehet, hogy csak annak örülünk,
hogy nem látjuk az illetőt pár napig. A hangulat és az illem hozza ezt, és nem pedig az, hogy valóban ezt gondoljuk.Ilyenkor inkább örülni kéne, hogy itt vagyunk egymásnak és együtt lehetünk. Hogy végre van pár nap, amikor örömet szerezhetünk annak, akit valóban szeretünk, és az a valaki is gondol ránk. Ezt pedig nem csak méregdrága ajándékokkal lehet elérni. Mert az együtt töltött percek és emlékek ennél sokkal erősebbek és emlékezetesebbek, és ezek fognak megmaradni bennünk. Ha visszagondolunk rá 2 nap, 2 hét, 2 hónap, 2 év, vagy akár 2 évtized múlva akkor is mosolyogni fogunk és kellemes dolgok jutnak majd eszünkbe. Ezért lesz ez az egész több mint egy átlagos szünnap.
Igazából csak most éreztem azt, hogy mennyire furcsa is az, hogy idén nem a nagyszüleimnél ünnepeltünk. Pedig néha mennyire fárasztónak tűnt az egész, és mennyire nem akartam ott lenni. De most, hogy már több ilyen nem lesz, csak most tudtam meg azt, az akkori ünnepet, hagyományt és azt a hangulatot értékelni… De remélem idén is valami új és jó dolog kezdődött!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése