Az elmúlt pár nap valóban a megemlékezés jegyében telt. Nem tagadom, szeretem ezt az érzést, ezért nem is bántam, hogy ez folyamatosan jelen volt körülöttem. 3 helyzetben is: az első természetesen a szalagavató. Egy 
esemény, amire rengeteget gyakoroltunk, és ami aztán jól sikerült, jórészt pont úgy, ahogy azt elterveztük. Megvolt a sírós-nevetős rész, a nagy összeborulás és a buli is a végén. Egy emlékezetes este, aminek ékes bizonyítéka az a bizonyos szalag.
A második helyzet, a beszédtéma. Amikor este fáradtan ültünk és beszélgettünk a barátommal, vagy másnap, amikor a családtagjaimmal nosztalgiáztunk egy kicsit.
A harmadik helyzet pedig az olvasási téma. Két dolgot is olvasok. Az egyik Emily Brontë Üvöltő szelek c. könyve, ahol hosszas fejezetek óta Nelly mesélt, és gondolt vissza az évekkel ezelőtti eseményekre. A második pedig egy régi manga, amit még 10-12 éves lehettem, amikor először elkezdtem olvasni. Aztán megszűntették a magyar kiadást, én meg csak nemrég bukkantam rá a neten. Ez pedig nem más, mint a Video Girl Ai. Egy kedves kis romantikus történet, gyönyörű és ötletes rajzokkal, (lesz mit ellesni a mangakától :)) és elgondolkodtató történettel, ami hol könnyed és humoros, hol pedig elszomorító és elgondolkodtató.
Ugyanúgy, ahogy az a sok-sok emlék is, ami ebben az elmúlt pár napban eszembe jutott. Amik közül néha nagyon színes és vidám, néhány pedig olyan, ami arra késztetett, hogy tovább morfondírozzak rajta, és elinduljon a fantáziám.
Tudom, azt kéne mondanom, hogy az számít, ami a jelen, és az eredményekkel és a jelenlegi körülményekkel kéne igazán foglalkozni. De a múlt apró részei csak most, így kicsit érettebb fejjel kezdenek kicsit másabbá válni. Egyes események, amiket jó mélyre akartam elrejteni, és ennek segítségével örökre el akartam felejteni, ha lehet akár ki is törölni az emlékezetemből. A második kategória, az ami nap, mint nap eszembe jut, ami feldob, és amire a jövőben is igazán büszke lehetek. Az igazán jó dolog ebben, hogy ebből sok van. :) A harmadik pedig az, aminek megítélése hirtelen meglehetősen nehézzé vált.
Dolgok, amiket, elkönyveltem magamban valahogy, aztán hirtelen ér a sokk, hogy mennyire naiv voltam, és mennyire nem értem meg az illetőt. Örülnöm kéne, hogy az események időközben úgy alakultak, ahogy akartam, de aztán nem olyan előzményekkel, ahogy azoknak meg kellett volna történnie. Amikor hirtelen becsapottnak és értetlennek érzem magam. Ki tudja, lehet, hogy valóban csak egy félreértett félmondat, vagy egy viccesnek szánt ötlet volt? De mégis egyre jobban érdekel és kíváncsivá tesz az egész történet. Valami, aminek jó lenne utánajárni, de ki tudja, megér-e mindent felbolygatni, és mindent alapjaiban rengetni meg? Eltöprengeni azon, hogy megéri kockáztatni akkor, amikor hirtelen minden kezd megint szép és nyugodt lenni …
esemény, amire rengeteget gyakoroltunk, és ami aztán jól sikerült, jórészt pont úgy, ahogy azt elterveztük. Megvolt a sírós-nevetős rész, a nagy összeborulás és a buli is a végén. Egy emlékezetes este, aminek ékes bizonyítéka az a bizonyos szalag.A második helyzet, a beszédtéma. Amikor este fáradtan ültünk és beszélgettünk a barátommal, vagy másnap, amikor a családtagjaimmal nosztalgiáztunk egy kicsit.
A harmadik helyzet pedig az olvasási téma. Két dolgot is olvasok. Az egyik Emily Brontë Üvöltő szelek c. könyve, ahol hosszas fejezetek óta Nelly mesélt, és gondolt vissza az évekkel ezelőtti eseményekre. A második pedig egy régi manga, amit még 10-12 éves lehettem, amikor először elkezdtem olvasni. Aztán megszűntették a magyar kiadást, én meg csak nemrég bukkantam rá a neten. Ez pedig nem más, mint a Video Girl Ai. Egy kedves kis romantikus történet, gyönyörű és ötletes rajzokkal, (lesz mit ellesni a mangakától :)) és elgondolkodtató történettel, ami hol könnyed és humoros, hol pedig elszomorító és elgondolkodtató.
Ugyanúgy, ahogy az a sok-sok emlék is, ami ebben az elmúlt pár napban eszembe jutott. Amik közül néha nagyon színes és vidám, néhány pedig olyan, ami arra késztetett, hogy tovább morfondírozzak rajta, és elinduljon a fantáziám.
Tudom, azt kéne mondanom, hogy az számít, ami a jelen, és az eredményekkel és a jelenlegi körülményekkel kéne igazán foglalkozni. De a múlt apró részei csak most, így kicsit érettebb fejjel kezdenek kicsit másabbá válni. Egyes események, amiket jó mélyre akartam elrejteni, és ennek segítségével örökre el akartam felejteni, ha lehet akár ki is törölni az emlékezetemből. A második kategória, az ami nap, mint nap eszembe jut, ami feldob, és amire a jövőben is igazán büszke lehetek. Az igazán jó dolog ebben, hogy ebből sok van. :) A harmadik pedig az, aminek megítélése hirtelen meglehetősen nehézzé vált.
Dolgok, amiket, elkönyveltem magamban valahogy, aztán hirtelen ér a sokk, hogy mennyire naiv voltam, és mennyire nem értem meg az illetőt. Örülnöm kéne, hogy az események időközben úgy alakultak, ahogy akartam, de aztán nem olyan előzményekkel, ahogy azoknak meg kellett volna történnie. Amikor hirtelen becsapottnak és értetlennek érzem magam. Ki tudja, lehet, hogy valóban csak egy félreértett félmondat, vagy egy viccesnek szánt ötlet volt? De mégis egyre jobban érdekel és kíváncsivá tesz az egész történet. Valami, aminek jó lenne utánajárni, de ki tudja, megér-e mindent felbolygatni, és mindent alapjaiban rengetni meg? Eltöprengeni azon, hogy megéri kockáztatni akkor, amikor hirtelen minden kezd megint szép és nyugodt lenni …
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése