Pletykás lány

Már régóta terveztem, hogy kritikát írok egy zenei albumról, egy filmről vagy egy sorozatról, ami az utóbbi időben valamiért megfogott engem. Nos, én a sorozatot választottam, ami nem más, mint Cecily von Ziegesar népszerű könyvsorozatának a Bad Girlnek a filmadaptációja.

“...and where's been serena? And who am i? That's a secret that I never tell… You know you love me, xoxo: gossip girl”

A világ mennyit változik. Egykor a fiatalok még életüket és gondolataikat egy szép naplóba, tintával írták le, manapság viszont sokkal divatosabb a számítógépet használni és blogot vezetni, ami már sokkal modernebb és amit már bárki el tud olvasni.
Ezt használja ki egy „Gossip Girl” elnevezésű valaki is, aki a manhattani elit életéről oszt meg különböző (általában kínos, sötét és forró) titkokat az olvasókkal, és lesz ezzel elsőszámú információs forrása az ott élő tiniknek.
Miért is olyan népszerű ez a blog? Most őszintén, ki ne álmodna arról, hogy egy menő magánsuliba járjon, legyen szép, népszerű és eszméletlen gazdag, és az legyen a legnagyobb problémája, hogy a következő buliba tényleg a legmenőbb ruhát viselje. De valljuk be, ez idáig enyhén szólva sekélyes, émelyítő és sablonos. Normális esetben 14-16 éves korig gondolkodik így egy ember, ezért sem szánnád túlságosan ezeket az embereket.

Fel kell valamivel dobni a történetet! Ezt oldjuk meg néhány érdekes karakterrel. Mi lenne jobb egy egykor titokzatosan eltűnt lánynál, aki hirtelen hazatér? Ő nem más, mint Serena van der Woodsen, a történet főszereplője. De miért ment el? Mi történt az öccsével? És vajon valóban olyan angyali-e, mint amilyennek mutatja magát, vagy ez is csak egy álca?
Aztán ott van Blair Waldorf, aki a legirigylésreméltóbbnak tűnik az összes karakter közül. Csinos, népszerű, nem egy rajongója van, az anyja híres divattervező és Serena legjobb barátnője. Legalábbis ez a látszat. Valójában igazi idegroncs, és ha valakit igazán feldühített „legjobb barátnője” hazatérése, akkor az ő. Ennek tetejében még a pasijával, Natetel sem stimmel minden.
Nate Archibald ugyanis egy tipikus szépfiú, aki belül sötét, mint az éjszaka. Neki is megvan a maga keresztje, hisz az apja egy elég furcsa ember, aki ráadásul minden áron rá akarja erőltetni az akaratát, és olyan egyetemre akarja küldeni, ahová egy cseppet sem akaródzik mennie. Emellett ott van Blair, akivel a világ szemében ők az igazi álompár, hisz már ovis koruk óta egy pár alkotnak. Természetesen neki egy másik lány mozgatja meg a fantáziáját, aki ráadásul igazi tiltott gyümölcs is a számára.
Minden sorozatnak megvan a maga a rosszfiúja. A Gossip Girlben ez a szerep Nate legjobb barátjának, a meglehetősen rosszindulatú, szemét és aljas Chuck Bassnak jutott. Tipikusan az a srác, aki megérdemelné, hogy egyszer még jól megszívja. De miért van olyan érzésem, hogy ez előbb utóbb be is fog következni? És mit tud ő Serenáról, amit sokan nem?
A sok aljas szereplő után szinte kivétel a vicces, aranyos Dan Humphrey, akinek egy percre be nem áll a szája. Ebben a történetben neki jutott az a szerep, hogy már régóta szerelmes legyen a főhősnőbe, aki sokáig azt sem tudja, hogy a világon van. Mikor jön a lehetőség akkor él vele, de aztán jön a következő kérdés, mennyire lehet tartós egy ilyen kapcsolat, ahol ennyire különbözik két ember? (és itt nem csak a pénztárcájukra gondolok) Aztán mennyire igaz az a megállapítás, hogy egy bizonyos kor alatt még a lányok a kalandokat, és a rosszfiúkat keresik, mintsem a megbízható, de kissé uncsi srácokat? De ki tudja Dan is meddig ilyen aranyos?
És végül, de nem utolsó sorban ne feledkezzünk el Dan húgáról, Jennyről sem, akinek legfőbb vágya, hogy ő is bekerüljön az elitbe, annak ellenére, hogy ő szegény. Eleinte Blair követője és mellőle akar felemelkedni, de ahogy telik az idő, úgy tűnik, hogy már le is előzte mesterét, és a kicsi Jennyből Jennifer lesz. :P Eleinte úgy tűnik, hogy célja elérésében csak egyetlen problémája adódhat, név szerint: Chuck.

Most, hogy már elég rendesen összekavartuk a szállakat, akár be is vallhatjuk, hogyha nem lenne a csillogás és a fényűzés, (aminek a néző orra alá dörgölése néha már valóban émelyítő), akkor egy olyan közösséget kapunk, ami nagyon is átlagos. Csak vegyünk egy gimis osztályt!
Ott is mindig megvannak a szép (már-már divat magazinból kilépett) lányok, akik egymás háta mögött ölik egymást, mások előtt pedig a legtökéletesebb barátnőknek akarnak látszani. Nekik vannak követőik, aki folyamatosan megalázkodnak, csak, hogy velük tetszeleghessenek, és csak a megfelelő percet várják, hogy kitörjenek.
Aztán ott van még a butuska szépfiú, meg egy rosszfiú, akire az összes csaj fog bukni, még ha mindenki tudja is róla, hogy egy valódi szemét, aki már egy csomó lány szívét összetörte. Persze van neki ellentéte is, de az kinek kell, hisz uncsi … Kockáztatni sokkal érdekesebb, és azt remélni (naivan), hogy a szemét srácból egy jófiút tud majd nevelni. :P

Nem hiszem, hogy ezzel a történettel egy filmművészeti klasszikust ismertünk meg (ha tévednék, nem megkövezni) hisz, néha kifejezetten csak a gagyi, kiszámítható és sekélyes szavakat tudnám használni erre a történetre. De ott van pl. Kristen Bell fantasztikus narrációja, ami igazán feldobja a sorozatot. És van valami különös „feeling” is, ami a képernyő (vagy a monitor) elé tudja kötni az embert. Mert arra ez a sorozat tökéletesen megfelel, hogy egy hosszú nap után, este fáradtan leüljön az ember és figyelje a történet alakulását.
Azt viszont elérték a készítők, hogy kíváncsi legyek a sorozat eredetijére, a könyvre! ;)