Aki hercegnő lehetett

Itt a farsangi időszak. Kezdek kissé irigy lenni, hogy mások bálokba járnak, én meg itthon ülök szombatesténként. Elismerem, főleg a női hiúság beszél belőlem, mert szívesen felvennék egy szép báli ruhát. :)
Kiskoromba ilyenkor már javában a jelmezen dolgoztunk. Éjszakák mentek el azzal, hogy apáék a jelmezen dolgoztak, az egyes kiegészítőket próbálták elkészíteni, valami szöveget kitalálni, hogy ne csak szerencsétlenül végigvonuljak a zsűri, meg a „közönség” előtt.
Most viszont csak azt látom, hogy hugicám jelmezét már nem egyszer csak egy bevásárlóközpontban vásároltunk. Leakaszt egyet a család, megcsodálja a gyereket, majd megy a pénztárhoz.... Így lett a húgomból többször is hercegnő, baba stb. … még én … khmm … izé … anno ősmagyar, katona, bohóc stb. De legalább voltam Sailor Moon is :D

Amikor legutóbb egy amerikai katalógust kaptam, ezt a trendinek számító jelmezt láttam benne. Nah, egy ilyet én is szívesen viselnék. :D (nem tudom van-e ilyen az én méretemben :))

Bár ez sem kimondott hercegnő …

Mi :)

Nos, ezt a bejegyzést annak szánom, akit tényleg nagyon szeretek, és pont ma vagyunk együtt fél éve. Egyesek szemében ez biztosan magamutogatásnak számít, de ez most nagyon nem érdekel. Senki mellett nem éreztem még ennyire jól magam, és ezt jó szétkürtölni. :)

(: Szeretlek Pisti! :)

Wind of Change

A cím alapján a mostani bejegyzés szólhatna a kedvenc természeti elememről, de nem erről fog. Nem is az első dalszövegemről, amit 14 évesen írtam. És nem is egy nagyon tuti számról. Hanem magáról a változásról.
Szeretem, amikor valaki azt mondja, XY nem változott semmit vagy XY teljesen megváltozott. Ez a mondat gyakran nagyon nem helyes. Az élet természetes velejárója, hogy változunk. Felnövünk, öregszünk, ez az élet rendje. (Elég szomorú lenne, ha mindenki megmaradna egy tizenéves szintjén.) Nem csak a vonásaink lesznek másabbak, hanem a gondolkodásunk is. Azt mondják, valaki akkor lesz igazán öreg, ha szombat este nem a legmenőbb buliba akar elmenni, hanem a TV képernyője előtt akar elszundizni. (Bár ennek alapján gyakran én is öregnek számítok :P)
Egyedül az a változás nem jó, ha valaki a pénz és a siker miatt kifordul önmagából. Sokan megvetik azokat, akik ezután nem tudnak a barátaikkal ugyanolyanok lenni, mint régen. De, ha jobban belegondolunk, nem kéne talán teljesen igazságtalannak lenni. Most egy barát, aki tegyük fel, sikertelenebb, mint a másik, ezért akaratlanul is, de féltékeny lesz egy idő után. És barátjának, ha problémája lesz, azt sem fogja ugyanúgy megérteni.
Akkor is változunk, ha szerelmesek leszünk. Vannak pozitívdolgok is, amikor kivirulunk, de ilyenkor a baráti kapcsolatok is mások lesznek. Néha akaratlanul is választani kell, és ezt nem mindig és nem mindenki viseli jól. Főleg, ha a barátnőnek nincsen barátja, vagy ha a barátunk, valami jó dolgon fáradozott már mióta, de mi lerázzuk egy „csajos buli” kedvéért. Mindkettő álláspont valamilyen szinten megérthető, nem kéne ítélkezni.
A szélben is az a csodálatos, hogy mindig más, sosem ugyanolyan. Az emberi természet, ha árnyaltabban is, de jó, hogy ilyen. Különben igen unalmas lenne.

Baltás vers (vers)

Már kicsi korom óta szeretek történeteket rajzolni, mesélni. Ugyanígy 14 éves korom óta dalszövegeket írni. De ha van valami, amihez nagyon nem értek, akkor az a versírás. Ennek ékes példája ez is, de gondoltam berakom, mert legalább egy kicsit elhúzza tőle az ember a száját. :D
Eredetileg ez egy iskolai feladat volt. Verset kellett írni egy ismerősünkről. Akkor nem olvastam fel, de mivel biztos vagyok benne, hogy 1. ő nem olvassa a blogot, 2. akkor sem ismerne magára, ezért berakom.

Főszereplője ennek a versnek egy fiatalember,
Aki beszólásaival az őrületbe kerget
Háta mögött többen vallják,
Szívesen beléállítanának egy baltát.
Remélem e sorokat nem veszed komolyan,
Vannak jó tulajdonságaid, bár jól titkolod azokat.

Ui.: bocs, ez morbid volt, és ígérem nem tenném meg! ;)

A pillanat varázsa

Néha a spontán dolgok a legjobbak. Fura ezt mondani, de igaz, már csak azért is, mert én vagyok az, aki tényleg szinte mindig mindent előre megtervez, hogy ne érhessenek kellemetlen meglepetések.
Mégis a legjobb ötletek, gondolatok, a legváratlanabb pillanatban ugranak ki az ember fejéből. Itt van például a mai nap, amikor a lehető legunottabb percemben épp egy Svájc központú térképet rajzolva, egy ötletem támadt. Ami miatt lekések két buszt és két vonatot, és teljesen átvariáltam a délutáni programom. De megérte … :)
Talán ennek a momentumnak is megvan a maga fontos szerepe. Szóval, minden percnek ott van a maga különleges jelentősége, ezért egy nap sem lesz unalmas. Mert mindig kapunk egy újabb lehetőséget, hogy valami olyat tegyünk, ami teljesen lehetetlennek, furcsának tűnhet először, és akár a teljes életünk átvariálja.
Vagyis nem véletlen amikor azt mondom, hogy „ezért már megérte felkelnem”. Igaz ezt a mondatot inkább cinikusan használom, de azért valamilyen igazság csak van benne. :)

Névnapom alkalmából

Január 13. (megj.: ezen a napon jelent meg 1930, a Miki egér képregény :D)

VERONIKA
A görög (macedón) eredetű Bereniké név latin változata. Jelentése: győzelmet hozó. Más magyarázat szerint Veronica (Beronice) volt annak az asszonynak a neve, aki a keresztúton egy kendőt nyújtott át Jézusnak. A legenda szerint a kendőn megmaradt Jézus arcának a lenyomata. A középkorban ezt az arcképet nevezték Veronikának a latin vera (igaz) és az icon (kép) szó összetételeként értelmezve.
Vidám és energikus. A pillanatnak él. Ritkán éri baj, de akkor szüksége van a barátaira. Szeret kockáztatni.

VERA
1. - a Veronika becézőjéből önállósult;
2. - a német Verena önállósult becézője;
3. - szláv eredetű; jelentése: hit;
4. - latin eredetű; jelentése: igaz, igazat mondó, igaz beszédű.

VERENA
német eredetű jelentése: tartózkodó, félénk a Veronika német becézőjéből.

ALAKVÁLTOZATOK (utóbbiak ne nagyon használja senki rám! :P)
Ronett, névnap: február 4.
Ronetta, névnap: február 4.
Verita, névnap: július 9., július 22., szeptember 1. : a Ver kezdetű női nevek spanyolos rövidített, becézett formája.
Veron : a Veronika önállósult magyar becéző rövidülése
Verona
Veronka
Jó dolgok, mikhez közöm van: aloe vera, Paulo Coelho: Veronika meg akar halni, Veronika, mint virág és persze a Veronika Mars :D

Ameliehez

Ma netezés közben találtam egy fórumot. Egy férfi írt benne magáról. Én a fiatalkori bejegyzéseit olvastam. Tény, hogy nagyon jó stílusban és érdekes történeteket írt le, de nekem leginkább maga a nyíltság és a közvetlenség lepett meg. Vajon én fogok-e tudni valaha így írni a blogomba? Ezért gondoltam egy hozzám nagyon szorosan fűződő dal történetéről fogok írni. Nyugi nem arról ki és miyle körülmények között szerezte, kik működtek közre, mennyire egyszerű a szövege (aminek itt a fordítása kicsit finomítva, átírva) és mégis mennyire szép.

Szóval, az a dal, amit beraktam, az számomra nagyon sokat jelent. Maga az énekesnő is. Lassan másfél éve ajánlották először a Leaves’ Eyes nevű norvég bandát. De amikor meghallgattam, csak kikerekedett szemekkel ültem a monitor előtt. „Ezt komolyan gondolták? Ezt a macskanyekergést? Ezt a csajt én simán leéneklem.” Kavarogtam bennem ilyen gondolatok és a CD-t félreraktam.
Aztán eltelt félév. Unatkozva ültem, mert semmi olyat nem találtam, ami tetszett volna és akkor gondoltam „kapjon még egy esélyt”. És beraktam a lejátszóba. Ami akkor bennem kavargott azt nehéz lenne leírni. Hirtelen több, mint megszerettem a bandát és le is szedtem az első albumuk. Pontosabban: ELMENTEM A LEGKÖZELEBBI CD BOLTBA ÉS MEGVETTEM AZ ÖSSZESET!!! :D Aztán a többit is hozzá. Liv hangjába valahogy akkor és így szerettem bele.
Utána eltelt pár hónap, amikor egyik éjszaka, kissé elkenődve feküdtem az ágyamban, és nem tudtam aludni. Épp a „For Amelie” c. szám szólt. Akkor érintett meg nagyon annak a dalnak a szövege és kezdtem is teljesen beleélni magam. (Tudom, hogy a sírásnak rengeteg jótékony hatása tud lenni, de alapvetően nem vagyok az a sírós fajta, nagyon sokáig el tudom fojtani ami bánt.) Kevés olyan zene van, ami ilyen érzelmeket váltott ki belőlem, ez volt az egyike azoknak. Nem tudom, ahányszor azt a dalt hallom, mindig érdekelne ki is lehetett az az Amelie? Gondolom Liv, csak nem egy lányhoz írhatta ezt a dalt (vagyis inkább remélem …). Mert a hozzá íródott dalokat nagyon szeretem.
A harmadik ilyen emlékem az volt már a többi szólóprojektjéből gyűjtögettem számokat. (azokat igen nehéz beszerezni) Az egyik ilyen CD-t ugyanis egy olyan valaki adta nekem, akit nagyon szeretek. (És akire anno a For Amelie hallgatása közben is gondoltam) Már csak azért is lett különleges ez az album és ezért is van rajta mai napig az MP4emen, pedig már rongyossá hallgattam.

Röviden (az már megint nem jött össze) ennyi. Most pedig itt a dalszöveg magyarul (kissé belekontárkodva) és egy klip, amin ez látható.

Ameliehez

Miért nem érzel irántam
Miért nem foghatom meg a kezed?
Sosem mondtál olyat, hogy elhagysz
és tudom, hogy valahol most is vagy.

Támogattalak
Mindig mikor padlón voltál
Abbahagytad a sírást
Mikor veled voltam … de …

Miért nem szeretsz?
Elég velem maradnod
Most mond meg őszintén,
A szívedben ugyanazt érezted?
Mindent elhagytam
Az álommal együtt rólad és rólam

Támogattalak
Mindig mikor padlón voltál
Abbahagytad a sírást
Mikor veled voltam … de …

Megtöltötted a szívem
A bájoddal és a reménnyel
Különbözőek vagyunk, habár
Csak épp olyanok voltunk, mint a víz a homokban

Miért nem érzel irántam
Miért nem foghatom meg a kezed?
Sosem mondtál olyat, hogy elhagysz
És tudom, hogy valahol most is vagy.

Támogattalak
Mindig mikor padlón voltál
Abbahagytad a sírást
Mikor veled voltam … de …

Közel tartottalak magamhoz
Mikor összeomlottál
És most szétszakítottad az összes álmom
És kimondhattad „ég veled"

/Leaves' Eyes: For Amelie/

Jégkirálynő

A múltkorában kitöltöttem egy tesztet. Ebben semmi extra nincs a Rum & Monkey-n szeretek ilyen elmebeteg dolgokkal foglalkozni. De most csöppet színvonalasabb tesztekkel próbálkoztam. Az első az arról szólt, hogy milyen Within Temptationo-s személyiségem van. Kiderült, hogy én egy jégkirálynő vagyok :) Kedves ... Van benne igazság, de annak megvan a maga története, így inkább hagyjuk ;)

A másik az pedig arra kérdezett rá, hogy kire hasonlítok jobban Sharon den Adelre (WT) vagy Amy Leere (Evanescence)? Kár lenne tagadni, jobban örültem volna egy picit az utóbbinak, de Sharont is szeretem. És a tesztet kitöltők közül csak 28%-nak jött ki ez az eredmény. Annyira nem is rossz. :D

Megkésett számadás

Eljutottunk ahhoz a pillanathoz, amikor visszatekintünk. Ok, én ezzel is elkéstem, hiszen már elmúlt Szilveszter, de itt egy új év, egy új kezdet, új NAGY mappa a blogon. Nos, hol is kéne kezdeni?
Az elmúlt év elég felemásra sikeredett. Voltak nagyon pozitív dolgok. Egy érettségi tárggyal kevesebb, összejöttem a barátommal, nyáron sokat utaztam, új barátokra tettem szert, betöltöttem a 18. életévem. De a családom szerényebb lett egy fővel, egy vizsgám elbuktam és volt, akikkel a viszonyom is megromlott. De elnézve az előző listát mégis a pozitív dolgokból van több.

Alapvetően szerencsésnek tartom magam ilyenkor, és irigyeltnek is, hiszen hány ember van, aki nem mondhatja el magáról ugyanezeket. Akiknek a listáján sokkal több a negatív dolog. Persze, nekem is megvannak a mindennapi félelmeim, amik lehet, hogy egyesek szemében nevetségesnek tűnnek, de nekem nagyon is fontosak. Mindenkinek más a baja…
Sok mindenben érettebbnek érzem magam, mégis kevésnek ahhoz, hogyha hirtelen rám szakadna jóval több teendő, akkor azt teljes mértékben el tudnám vállalni. Szeretnék ezen változtatni, reméljük nyugodtan, a magam tempójában ezt teljesíteni is tudom!

A gondolataim is érettebbek. Vagyis volt, aki ezt állapította meg. De rá pár napra rájöttem, hogy csak bájologni akart. Lehet, hogy érettebb vagyok valamivel, de ugyanolyan naiv is maradtam. Nem akarok gyanakvó lenni, de ezen is lenne mit változtatni.

Idén valamivel az életfilozófiám is változott. Amikor kisgyerek voltam, akkor a templomban hallottam egy történetet (kis) Szent Teréz életéről. És rögtön megfogott belőle egy dolog: akiket nem kedvelt azokkal megpróbált kedvesebb lenni. Nos, ha én nem is követtem teljesen ezt a példát, de az tény, hogy a fantáziám megragadta. Ez döbbentett rá arra, hogy mindenki érdemel egy esélyt. Nem szabad rögtön előítéletekkel lenni mások iránt. Meg kell próbálni kedvesnek lenni és mosolyogni. Ez sokkal bizalomgerjesztőbb a külvilág felé. És, így kisebb az esélye annak, hogy elszalasszunk egy új lehetőséget. Persze megvannak a hátulütői is. De én nem ismerek olyan embert, akit mindenki szeretne. Mindig vannak irigyek. Mindig vannak olyanok, akik szívesen keresztbetennének másoknak, hiába nem érdemelné meg az illető.

Másik dolog, amiben változni kéne, azaz, hogy én megtanultam visszaszámolni magamban, ha vki felidegesít vagy megbánt. Ami egy bizonyos fokig ugyancsak jó dolog. De egy idő után annyi düh felgyülemlik bennem, hogy a legkisebb dolog miatt kiborulok. És amit eddig visszafojtottam az egyszerre csak visszajön. Ez leginkább egy vulkánra hasonlít, nem véletlen lett a neve vulkáneffektus.
De amiért olyan gyakran ebbe a hibába esek, az nem más, mint nem szeretem a saját gondjaimmal a környezetem terhelni. Tudom, hogy valamilyen szinten erre vannak a barátok és a szülők is, de épp ezért nem akarom az ő szívüket is bántani, ha nekem bajom van.

Még mit kívánok? Világbéke, Peace and Love … Most írjak ilyen magasztos, szépen hangzó dolgokat? Nem mondom, hogy nem igaz, jók lennének ezek mind, de minden ember alapvetően önző és ne mondja nekem senki, hogy a saját személyes boldogságát nem helyezi előtérbe. Persze, kivétel erősíti a szabályt.

Nah, B.Ú.É.K. nektek is! (igaz megkésve pár napot) …

Legyetek jók! (ígérem erre az évre találok már egy másik elköszönést, mert ezzel sztem már mki agyára megyek :))