A cím alapján a mostani bejegyzés szólhatna a kedvenc természeti elememről, de nem erről fog. Nem is az első dalszövegemről, amit 14 évesen írtam. És nem is egy nagyon tuti számról. Hanem magáról a változásról.Szeretem, amikor valaki azt mondja, XY nem változott semmit vagy XY teljesen megváltozott. Ez a mondat gyakran nagyon nem helyes. Az élet természetes velejárója, hogy változunk. Felnövünk, öregszünk, ez az élet rendje. (Elég szomorú lenne, ha mindenki megmaradna egy tizenéves szintjén.) Nem csak a vonásaink lesznek másabbak, hanem a gondolkodásunk is. Azt mondják, valaki akkor lesz igazán öreg, ha szombat este nem a legmenőbb buliba akar elmenni, hanem a TV képernyője előtt akar elszundizni. (Bár ennek alapján gyakran én is öregnek számítok :P)
Egyedül az a változás nem jó, ha valaki a pénz és a siker miatt kifordul önmagából. Sokan megvetik azokat, akik ezután nem tudnak a barátaikkal ugyanolyanok lenni, mint régen. De, ha jobban belegondolunk, nem kéne talán teljesen igazságtalannak lenni. Most egy barát, aki tegyük fel, sikertelenebb, mint a másik, ezért akaratlanul is, de féltékeny lesz egy idő után. És barátjának, ha problémája lesz, azt sem fogja ugyanúgy megérteni.
Akkor is változunk, ha szerelmesek leszünk. Vannak pozitívdolgok is, amikor kivirulunk, de ilyenkor a baráti kapcsolatok is mások lesznek. Néha akaratlanul is választani kell, és ezt nem mindig és nem mindenki viseli jól. Főleg, ha a barátnőnek nincsen barátja, vagy ha a barátunk, valami jó dolgon fáradozott már mióta, de mi lerázzuk egy „csajos buli” kedvéért. Mindkettő álláspont valamilyen szinten megérthető, nem kéne ítélkezni.
A szélben is az a csodálatos, hogy mindig más, sosem ugyanolyan. Az emberi természet, ha árnyaltabban is, de jó, hogy ilyen. Különben igen unalmas lenne.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése