True Colors

Azok a színek! Az előbb, ahogy végignéztem a szobámon kénytelen voltam megállapítani, hogy valóban mekkora színkavalkád is uralja ezt a kis helyiséget. A narancssárgás-bordós organza függönyöktől kezdve a kékes képen át a fa bútorokig valóban a színpaletta sok színe megjelenik. Az igazat megvallva ezt abszolúte nem is bánom. Ha a színeknek gyógyító erejük talán nincs is, de, hogy az emberek hangulatát nagyon tudják befolyásolni, az biztosan igaz.
Amikor meglátunk egy szürke, szocreál stílusban készült építményt, akkor jó hogy nincs sok kedvünk oda belépni, vagy ott az időjárás, amikor sötét-borongós az idő, akkor mi is kissé sötétek és borongósak leszünk. De amikor kisüt a nap és sok a fény, akkor minden másként jelenik meg a szemünk előtt. Amikor láthatjuk kiteljesedni a körülöttünk lévő környezetet.
Ugyanígy vagyok rajzolás és sminkelés közben is. Jó dolog játszani a színekkel, látni, ahogyan a rajzok megelevenednek és kifejezést adnak. Sminkelés közben fel tudjuk dobni a megjelenésünk. Mindegyik színnek megvan a maga jelentése, és ezeket nyugodtan el lehet szórakozni. Vegyük csak az alapokat:
Ott a kék, amiről rögtön a víz jut eszünkbe. Lehet ez egy tenger, egy óceán, de a nyugalom jut róla eszünkbe. Nem véletlen, hogy eredetileg a békét és barátságot szimbolizálta. Egész kellemes összhatást képes varázsolni. A barna is megnyugvást és kitartást jelent. De ehhez hasonló a zöld is, ami (ugyancsak) sokszor a természetre vonatkozik. Megnyugtató, de mégis segíti az elmélyedést és a kíváncsiság erősödését.
Aki szereti a narancssárga't az általában vidám, pozitív személyiség. Állítólag az egyik legjobb hangulatfokozó szín. Ott a sárga, ami pezseg az energiától, nem vételetlen jelképezi a fényt is. De az energia, szenvedély, erő, tűz jelképe a vörös. Az egyik kedvencem. Igaz a jelentése nem teljesen igaz rám, de rendkívüli figyelemfelhívó képességgel bír. Rögtön felkelti az emberek kíváncsiságát, minden tekintetet oda vonz, ahol ez a szín megtalálható. Feldob egy képet, megtör vagy éppen még harmonikusabbá tesz valamit. Egy kicsi is elég belőle, máris nagy hatást ér el.
De ott a rózsaszín, ami általában az apró célok, a romantika, és a bohókás dolgok szimbóluma is. A halvány, egészen kellemes, finomabb árnyalat és a sötétebb, erősebb pink között hatalmas a különbség. A sötétebb ugyanis sokkal vadabb, „babásabb” és figyelemfelkeltőbb. Tény, hogy nem a kedvencem… Az ennél sötétebb, kicsit kékesebb árnyalatú lila jelentése már egészen más, és az előzőhöz képest jóval kellemesebb. Elődjéhez képest kifinomultabb, nemesebb emellett az alkotóvágyat, kretivitást is jelképezi.
De ott a fehér, ami igaz, hogy épp a káosz nélküliség jelképe, mégis van benne valami ridegség és hidegség, de egyúttal valamiféle különös visszafogottságot is megjelenít. Az ellentéte a fekete, ami elegáns, nemes és titokzatos. Nem véletlen, hogy szinte minden nő szekrényében ott lapul egy örökké divatos, mini fekete ruha. De a fekete megítélése sem olyan egyszerű, hisz egyben a rossz, a sötétség, a ridegség és a halál szimbóluma is.
Egy jó tanács! Azért a színekkel való játék közben is érdemesebb óvatosnak lenni! Itt is van egy határ, amit nem ajánlatos túllépni. A túlzott keveredés-kavarodás valóban eszméletlen giccses és émelyítő tud lenni! Azért jó játékot! :)

Neki, Nekem, Neked a Legfontosabb

Nemrég olvastam egy érdekes mondatot: „Az emberek az esetek 95%-ban mindig magukra gondolnak.”
Mérget vennék rá, hogy aki most ezt meglátta, az biztosan ezt mondja: „ez nem is igaz”, „én nem vagyok ilyen,” „ezt sem valami normális írhatta” stb. Aztán kicsit jobban belegondolunk, és rá kell jönnünk, hogy valóban mennyire helytálló ez a mondat. Szeretünk magunkra gondolni, szeretjük magunkat kényeztetni, szeretünk dicsértet, jó dolgot hallani, szeretjük szépnek érezni magunkat, szeretünk magunkról beszélni, gyakran használjuk azokat a szavakat, hogy: „szerintem”, „én úgy gondolom”, és sok esetben a saját érdekeinket és sérelmeinket helyezzük előtérbe. Ez pedig mi, ha nem az, hogy magunkra gondolás?
Egyre biztosabb vagyok például abban, hogy szeretjük magunk körül gyártani a problémákat. Kevés olyan embert ismerek, aki teljesen elégedett lenne az életével. Mindig van valami… ha nincs munka az a baj, ha van az is. Jó dolog valamiért sóvárogni, jó dolog valami miatt rágódni. Vagy magánéleti problémát gyártunk, hirtelen előjövünk ezeréves sérelmekkel, felidegesítjük magunkat minden apróságon, új változásokat találunk ki, vagy összeállunk valami teljesen reménytelen alakkal. Csak azért, mert nincs mit csinálni. Nem is azért, mert ezek az apróságok olyan fontosak lennének, hanem azért, mert valami kell, ami leköti a figyelmünket, amiért lehet idegeskedni, gyötrődni, filozofálgatni, megsértődni, majd látványosan kibékülni és örülni. Gyakran nem is a cél megszerzése az öröm, hanem az, hogy közben fontosnak érezhetjük magunkat és tudjuk, hogy mások törődnek velünk.
De ilyenkor a mi bajunk a legfontosabb és a legnagyobb dolog a világon. Valami ott munkálkodik bennünk és nehéz ettől szabadulni, valami, ami képes visszatérni. Zavar, ha mások nem értenek meg. Hisz, hogy nem lehet ezt meg azt felfogni, hogy nem lehet átérezni a problémánk?
Aztán csak akkor jövünk rá a butaságunkra, amikor visszaolvasunk egy naplót, és jót nevetünk vagy pironkodunk magunkon. Vagy, ha tényleg történik valami komoly dolog, vagy ha olyat vesztünk el, aki/ami igazán fontos nekünk. Csak ilyenkor jövünk rá, hogy mekkora hülyeségen vacakoltunk. Amikor vannak dolgok, amik ezerszer többet érnek, és össze kéne tennünk a kezünket. Mert olyan dolgok birtokosai lehetünk, amire mások csak vágyakoznak, és ez nem csak anyagi, hanem lelki dolog is lehet. Amikor boldogok lehetünk és szerencsésnek érezhetjük magunkat, és rádöbbenhetünk mennyire túloztunk, csak azért, hogy a figyelem ránk irányulhasson, és valamit bizonyítsunk magunknak.
De enélkül valahogy mégis nehéz lenne elképzelni a mindennapjainkat, mert enélkül nem érezzük üresnek magunkat…

Az idei első bejegyzés

"Hogy boldog lehess, három kincset keress: higgy, remélj, szeress! Hozzon az új év örömből végtelent, szeretetből önzetlent, sikereket, mit csak lehet! B.U.É.K!"

B.U.É.K! Mindig zavarban vagyok, hogy az ilyen típusú üzeneteket mikor is kell elküldeni? 31-én készülődés közben, vagy éjfélkor, esetleg 1-jén napközben? De mivel a kártyámon most nagyon nincs pénz, ezért most kívánnék mindenkinek B.U.É.K.-ot! :)

Kezdjük az elején! Igen, most valami év végi számadás félét illene készítenem, de ez meglehetősen nehéz lenne. Egyrészt a gondolataim jó részét évközben folyamatosan (ok, kisebb megszakításokkal) közlöm, ezért ettől el is tekintenék. Legnagyobb öröm, legjobb esemény, legszomorúbb dolog? Magánügy. Igen, idáig elég feleslegesnek is tűnhet ez a bejegyzés. Viszont ez a nap mégis megérdemel annyit, hogy itt koptassam az ujjaim.
Az év első napja ugyanis egy különleges nap. Egyrészt ki kell pihenni az előző este (mit este! … inkább éjszaka és hajnal :D) fáradalmait, másrészt ilyenkor mindenki tele van tervekkel, ötletekkel és célokkal. Ott a babonák, miszerint együnk lencsét és disznóhúst, de a csirkét és a halat kerüljük. A másik ismert szokás pedig az, hogy vigyáznunk kell, hogy hogyan viselkednünk ezen a bizonyos napon, ugyanis olyanok leszünk majd egész évben. Nah, nem mintha bármi is igaz lenne és bármi is bejönne, és emiatt a nap miatt az egész világ sem fog a fejetetejére állni.
Aztán ott a fogadalmak, amiket valaki vagy megköt, aztán úgysem tart meg, vagy szimplán kineveti, hogy milyen értelmetlen dologról van szó. Pedig, ha normális és nem a viselkedésünkkel és a személyiségünkkel teljesen ellentétes dologra szeretnénk fogadni, akkor még lenne is értelme az egésznek. Egy-egy teljesíthető és jó elhatározás még hasznos is lehet.
A lényeg a lényeg, hogy eddigi egyik leghúzósabb évem előtt állok, ami biztos nem lesz egyszerű, amikor sokat kell majd hajtanom, hogy biztosan elkezdhessem valóra váltani a álmaimat.
Ez az év pedig valami újnak a kezdete lesz, hiába tűnik az még olyan távolinak…

Ünnepi hangulat

Most, túl az elmúlt pár napon végre eljutottam odáig, hogy leírhassam a gondolataimat. Iagz, a karácsony valóban nem volt annyira pörgős és megterhelő, mint mondjuk a szalagavató előtti időszak, de jó volt kicsit lustizni és pihizni. :)
Ez az idei karácsony volt az, ami valóban kilógott a sorból. Az eddigi ünnepeket ugyanis mindig a megszokott forgatókönyv szerint Bánrévén, a nagyszüleimnél töltöttük. Aztán tavaly, nagymamám elvesztésével egy szokás is véget ért, helyette pedig kezdődött valami új.
Karácsony, egy ünnep, ami sokat jelent nekem, és amit már sokat részleteztem. Sokak számára érthetetlen ez, és azzal jönnek a karácsony csak egy nap a sok közül. Annyi, hogy rengeteg hercehurcával, idegeskedéssel és szervezéssel jár. Nem tagadom, idén sikerült ezt nekem is „kiélvezni”, de a végeredmény azt hiszem kárpótolt mindenért.
A karácsony a szeretet ünnepe… Igen, de ne ragadjunk le ennél a szónál és ne akarjunk már annyira modernek és ostobák lenni, és ne gondolkodjunk már úgy, hogy: Valentin nap szerelmesnek kell lenni, Nőnapon a nőket kell tisztelni, akkor karácsonykor szeretni kell. Ez egy ostoba ember gondolkodása.
Szerintem a legtöbb hiba valóban ott kezdődik, hogy nem jól közelítünk az egészhez. Mi tagadás ez valóban manapság a giccs ünnepe kezd lenni. Amikor már november óta zeng a Jingle Bells, a házak falán mikulás hadseregek másznak fel és még az utolsó fűszálra is égőt aggatunk. A háziasszonyoknak különösen megterhelő, mert a háznak csillognia kell, el kell készíteni a legtökéletesebb menüt, fogadni kell a vendégeket stb. Szerintem valahol itt van elrontva az egész!
Minden túl van misztifikálva. Miért kell minden karácsonyi bejegyzésnek, versnek, novellának, filmnek, zenének vagy akárminek csillogni-villogni? Miért kell mindennek csöpögősnek, émelyítőnek és túlzónak lenni? Emiatt lesz minden sablonos, és mi ezt akarjuk majmolni? Igazából ez az egyik dolog, ami elrontja az egészet.
Boldog boldogtalannak jó pofizunk, és kellemes ünnepeket kívánunk. Holott lehet, hogy csak annak örülünk, hogy nem látjuk az illetőt pár napig. A hangulat és az illem hozza ezt, és nem pedig az, hogy valóban ezt gondoljuk.
Ilyenkor inkább örülni kéne, hogy itt vagyunk egymásnak és együtt lehetünk. Hogy végre van pár nap, amikor örömet szerezhetünk annak, akit valóban szeretünk, és az a valaki is gondol ránk. Ezt pedig nem csak méregdrága ajándékokkal lehet elérni. Mert az együtt töltött percek és emlékek ennél sokkal erősebbek és emlékezetesebbek, és ezek fognak megmaradni bennünk. Ha visszagondolunk rá 2 nap, 2 hét, 2 hónap, 2 év, vagy akár 2 évtized múlva akkor is mosolyogni fogunk és kellemes dolgok jutnak majd eszünkbe. Ezért lesz ez az egész több mint egy átlagos szünnap.
Igazából csak most éreztem azt, hogy mennyire furcsa is az, hogy idén nem a nagyszüleimnél ünnepeltünk. Pedig néha mennyire fárasztónak tűnt az egész, és mennyire nem akartam ott lenni. De most, hogy már több ilyen nem lesz, csak most tudtam meg azt, az akkori ünnepet, hagyományt és azt a hangulatot értékelni… De remélem idén is valami új és jó dolog kezdődött!

7 titok

A múltkor olvastam Zsófi blogján egy bizonyos bejegyzést, amit röviden úgy lehetne jellemezni, hogy: „áruljak el magamról 7 dolgot, amit eddig mások nem tudtak rólam”. Aki jobban ismer, az előtt egyik sem nagy titok, viszont elsőre jópofának tűnt ez az ötlet, így gondoltam én is koptatom egy kicsit az ujjaim. :) Igaz, engem nem kért fel rá senki, másoknak se mondom, hogy csinálják végig, mert akkor olyan körleveles érzést keltene ez az egész. Azt meg gondolom senki sem szereti.

Nah, de akkor vágjunk bele!

1. Az egyik kedvenc helyem a Földön Skandinávia. Kis korom óta érdekelnek ezek az országok, a kultúrájuk, a mitológiájuk, a zenéjük, az életvitelük, a konyhaművészetük, az építészetük, technikai kütyüik stb. és nagyon nagy álmom, hogy egyszer eljuthassak oda.
2. Hiszek Istenben, és vallásosnak tartom magam.
3. Sosem eszek kétszer egymás után ugyanolyan fagyit. Ha tehetem, mindig a különleges ízűeket választom, így ehettem például: afrikai koktél, feketeerdő, menta, túró, étcsokis körte, nagymama piskótája, hupikék törpikék és egyszer még zöldség ízűt is. (megj.: egyedül az utolsót bántam meg, az borzasztó volt :P)
4. Utálom a Charlie, majom a családban c. sorozatot! Idegesítő, hogy mindenre ő jön rá először, mindent ő talál meg, de elsőre persze sosem hisznek neki, vagy nem figyelnek rá. Az meg ciki, hogy még 100 valahány epizódon keresztül sem bírják megnevelni azt a jószágot.
5. Szeretek és gyakran szoktam éjszakázni, ugyanis a legjobb ötleteim mindig akkor támadnak. ;)
6. Legszívesebben képregényeket rajzolok, igaz ezeket jórészt csak a saját szórakozásomra. De élvezem a karakterek kidolgozását, a történetet megtervezését, majd a megvalósítás folyamatát.
7. A tazmán ördög igenis létezik, még ha csak csekély számban is! Szerintem a képek alapján pedig egész jópofa állat :) (bár a cicámmal nem cserélném el :P)

Ennyi… Még lenne mit írni…
De akinek van kedve, az tényleg próbálja ki! ;)

Nosztalgikus hangulat

Az elmúlt pár nap valóban a megemlékezés jegyében telt. Nem tagadom, szeretem ezt az érzést, ezért nem is bántam, hogy ez folyamatosan jelen volt körülöttem. 3 helyzetben is: az első természetesen a szalagavató. Egy esemény, amire rengeteget gyakoroltunk, és ami aztán jól sikerült, jórészt pont úgy, ahogy azt elterveztük. Megvolt a sírós-nevetős rész, a nagy összeborulás és a buli is a végén. Egy emlékezetes este, aminek ékes bizonyítéka az a bizonyos szalag.
A második helyzet, a beszédtéma. Amikor este fáradtan ültünk és beszélgettünk a barátommal, vagy másnap, amikor a családtagjaimmal nosztalgiáztunk egy kicsit.
A harmadik helyzet pedig az olvasási téma. Két dolgot is olvasok. Az egyik Emily Brontë Üvöltő szelek c. könyve, ahol hosszas fejezetek óta Nelly mesélt, és gondolt vissza az évekkel ezelőtti eseményekre. A második pedig egy régi manga, amit még 10-12 éves lehettem, amikor először elkezdtem olvasni. Aztán megszűntették a magyar kiadást, én meg csak nemrég bukkantam rá a neten. Ez pedig nem más, mint a Video Girl Ai. Egy kedves kis romantikus történet, gyönyörű és ötletes rajzokkal, (lesz mit ellesni a mangakától :)) és elgondolkodtató történettel, ami hol könnyed és humoros, hol pedig elszomorító és elgondolkodtató.
Ugyanúgy, ahogy az a sok-sok emlék is, ami ebben az elmúlt pár napban eszembe jutott. Amik közül néha nagyon színes és vidám, néhány pedig olyan, ami arra késztetett, hogy tovább morfondírozzak rajta, és elinduljon a fantáziám.
Tudom, azt kéne mondanom, hogy az számít, ami a jelen, és az eredményekkel és a jelenlegi körülményekkel kéne igazán foglalkozni. De a múlt apró részei csak most, így kicsit érettebb fejjel kezdenek kicsit másabbá válni. Egyes események, amiket jó mélyre akartam elrejteni, és ennek segítségével örökre el akartam felejteni, ha lehet akár ki is törölni az emlékezetemből. A második kategória, az ami nap, mint nap eszembe jut, ami feldob, és amire a jövőben is igazán büszke lehetek. Az igazán jó dolog ebben, hogy ebből sok van. :) A harmadik pedig az, aminek megítélése hirtelen meglehetősen nehézzé vált.
Dolgok, amiket, elkönyveltem magamban valahogy, aztán hirtelen ér a sokk, hogy mennyire naiv voltam, és mennyire nem értem meg az illetőt. Örülnöm kéne, hogy az események időközben úgy alakultak, ahogy akartam, de aztán nem olyan előzményekkel, ahogy azoknak meg kellett volna történnie. Amikor hirtelen becsapottnak és értetlennek érzem magam. Ki tudja, lehet, hogy valóban csak egy félreértett félmondat, vagy egy viccesnek szánt ötlet volt? De mégis egyre jobban érdekel és kíváncsivá tesz az egész történet. Valami, aminek jó lenne utánajárni, de ki tudja, megér-e mindent felbolygatni, és mindent alapjaiban rengetni meg? Eltöprengeni azon, hogy megéri kockáztatni akkor, amikor hirtelen minden kezd megint szép és nyugodt lenni …

Az első évforduló

De nehéz elhinni! A mai nap egy éve annak, hogy első soraimat ide bepötyögtem. Akkor is meglehetősen késő volt, akkor is kissé fáradt voltam, de csak megtörtént! Ma már csak nevetek első HotDog-os próbálkozásomon, ami egy hétig tartott, mert a dizájn szörnyű volt, a kitűzők gyűjtése idétlen, nem is beszélve arról, hogy az egész max. egy gagyi népszerűségi versenynek felelt meg. Mert elég hamar rá lehetett érezni, hogy ott írhatok akármiről, az a kutyát nem érdekli, csak a csábos képek és a jópofizás másoknak.
A blogba beleolvasni és visszaolvasni is fura. Alapvetően megállapíthatom, hogy szeretem ezt a webhelyet! Örülök, hogy van valami ami, csakis rólam szól, plusz még azokról, akikről igazán szeretném. Egy hely, ami engem tükröz és azokat a gondolataimat, amiket szóban csak ritkán osztok meg másokkal.
Ez idő alatt meglehetősen sokat tanultam és komolyodtam, mert akárki akármit mondd, de minden nap tanul valamit az ember. Ám minél többet tudok, annál nehezebben értem meg az a dolgok egészét. Egyre gyakrabban csalódom, hol negatív, hol pedig szerencsére pozitív irányban. Mert ha máskor nem is, de amikor sokan támadják az embert és sok az irigy, buta, és gyáva külsős, akkor lehet igazán megtanulni és megérteni a közösségi szellem és a kitartás érzését.
Az utóbbi napok is ezt tükrözik, mióta kénytelenek vagyunk a szalagavatóra készülni. Néha majd kicsattanok az erőmből és akkor úgy érzem, bármire képes vagyok, viszont néha kedvem lenne leülni és bőgni egy sort, és ott hagyni az egészet a csudába. Néha már alig várom, hogy a műsort a szüleim és a barátom is láthassa, és láthassam az arcuk a végén, amikor azt mondják, hogy jól sikerült. Azt is, hogy este kicsit kiengedhessek, és egy picit bulizzak (hiába nem vagyok az a típus, de most jól esne egy kicsit lazítani). Néha eszembe jut az a tipikus vizsgák előtti érzés is, amikor magamban azt kívánom, bár vissza lehetne tekerni az idő kerekét, csak egy picivel is, hogy többet gyakorolhassunk és csiszolhassuk a munkánkon.
De már csak pár nap, és kezdődik! Ígérem, a szalagot megmutatom, most már nem zavar, hogy nem az lett, amit én terveztem és szerettem volna, hogy az legyen. ;)

Visszatérve, végül, de nem utolsó sorban szeretném megköszönni azoknak, akik rendszeresen látogatják az oldalt, és olvasgatják az irományaimat! Ez nagyon jól esik, és ettől nagyon boldog vagyok. Addig pedig boldog szülinapot! Remélem a jövőben is lesz időm, és kitartásom folytatni, és lesznek olyanok, akik szívesen látogatják majd az oldalt! :)

Ui. 1: ma, életemben először rendeltem neten keresztül. Remélem nem szúrtam el semmit, kicsit izgulok, de már alig várom, hogy a kezeimben legyen a kiválasztott termék! Ami persze szép és jó legyen, és örüljön nagyon az, akinek szánom.
Ui. 2: remélem a felső kép tetszik, a barátom csinálta (L)