Bulizni kifulladásig

Néhány napja azon isteni állapotban élek, amikor délig aludhatok. Ülhetek a jó melegben, kezemben a kedvenc íróm könyvével és közben csokit nassolhatok, vagy a kedvenc sorozatom nézhessem maratoni módon. Kicsit elfeledem a sulit meg mindent ami miatt nem tudtam teljesen nyugodtan aludni éjszakánként. Ez pedig nem más, mint a karácsony és Szilveszter közötti kánaáni állapot.
Én azon ritka emberek csoportjába tartozom, akik „nem éppen bulizósak”. Öhm, igen… van évente 2-3 olyan alkalom, amikor igen! Tényleg kedvem lenne egész éjszaka ébren lenni, partyzni, ismerkedni, alkoholizálni (de csak mértékkel!). DE (és ez elég fontos), nem vagyok oda a túl nagy tömegért, az ilyen zenékért, a füstért, ott a barátom, akit nagyon szeretek (így pasizni nem fogok...), éjszakázni amúgy is túlontúl gyakran szoktam és a részeg csajok meg bűnrondák…
De itt a Szilveszter, amikor bulizni kell! Nem lehet, hanem mert kell.
Mindenhol ezt hallod, már novemberben azon filózol hová mész, ruha után nézelődsz, csak azért mert jól kell magad érezni. Utána a különböző közösségi protálokat tele kell pakolnod képekkel és erről kell beszélned…
Nem mondom, az sem jobb, ha otthon ülsz, nézed a TVben a poénosnak szánt műsorokat, és azon töprengsz, hogy valamilyen szinten szánalmas vagy ezért. Az ablak alatt dobálják a petárdákat, aminek hála, hol te kapsz frászt hol a kutyád szalad el vonyítva.
Persze van köztes megoldás is. A buli is tud jó lenni, meg az is, ha csak leülsz és nézel ki a fejedből. (kifejezetten megnyugtató …) Ám ha a társaság jó, akkor már nagy az esélye annak, hogy jól érezd magad. ÉS ez nem csak egy megapartyn, hanem szűkebb körben is előfordulhat. ;)

Gothic Christmas

Az egyik kedvenc karácsonyi dalom, a Within Temptationtől a Gothic Christmas. Tudom, hogy a dal enyhén degenerált, akárcsak ez a kis videó a Nightmare Before Christmasből. Sajna én a mesét nem láttam, de a videón jót szórakoztam. :)
Mindenkinek kellemes ünnepeket kívánok!

Valaki nincs ... †

„Az ember az igazán fontos dolgokat akkor veszi észre, amikor az már nincs.”
Mondta ezt egy tőlem jóval bölcsebb ember. Mikor halljuk, persze, bólogatunk és helyeslünk, milyen igaza van, de sztem kevesen fogják fel a mondat valódi értelmét.

Most, hogy meghalt a nagymamám, pont karácsony előtt pár nappal, és pont ilyen hirtelen csak most esik le igazán, hogy mennyire fontos is volt nekem. Hogy milyen sokat jelentett. És mennyire rossz, hogy többet nem láthatom. Most szégyellem magam azért, amiért olyan rég látogattam meg és beszéltem vele.
Abba is bele kell törődnöm, hogy valami véget ért. Egy olyan új korszak kezdődik, amire egyáltalán nem vagyok felkészülve. Főleg most ...
Csak azt érzem, hogy elvesztegettem egy csomó időt és sok-sok pillanatot. Hányszor gondoltam arra, hogy bár megtettem volna dolgokat, de gyáva voltam vagy lusta. Néha mennyire jó lenne, csak egy icipicit visszafordítani az idő kerekét, hogy megváltoztathassam a dolgokat.

Volt egyszer egy karácsony (novella)

Kezdett egyre jobban sötétedni és a szél is erősödött, de az apuka még mindig nem érkezett meg. A percek pedig csak egyre lassabban, unalmasabban teltek a fiatal nő számára. Unottan az órájára nézett, ami három óra öt percet mutatott. Késik…
Elkezdett fel-alá járkálni a teremben, már meg is bánta, hogy ahelyett, hogy otthon ülne a jó melegben, egy forró cappuccinoval a kezében, a kedvenc délutáni sorozatát figyelve, a férjét várva, helyette itt áll és várakozik. Várakozik az osztály legelevenebb gyerekének édesapjára, aki megígérte, hogy háromnegyed háromra már biztos itt lesz. De mit is várt? Lehet, hogy nem is esett olyan messze az alma a fájától?
Megállt a tükör előtt, megigazította hosszú, sötétszínű haját és a tükörképet bámulta továbbra is. Eltelt újabb öt perc, de hiába. A tanítónő pedig kezdte egyre jobban elveszíteni a türelmét, és úgy döntött nem érdekli, ő hazamegy. Lehet, hogy nem túl etikus amit tesz, de ez vele szemben sem túl tisztességes, hogy így megváratják. Már rég véget ért az összes órája, de ő itt maradt, hogy beszéljen Kövesdi Dániel édesapjával, amiért a csemetéje az utóbbi időben aggasztó módon megváltozott.
Bár ne lett volna ennyire lelkiismeretes és kereste volna meg a szülőket, hogy tudják-e mi áll a háttérben? Inkább legyintett volna. De nem, ő cselekedni akart. Most borzasztóan bánta. Már épp a kabátjáért nyúlt volna, amikor kopogtak a másodikos terem ajtaján.
- Jó napot! Elnézést a késésért, de kicsit elhúzódtak a dolgok… - hadarta a férfi, miközben sáros csizmájával összejárta a terem padlóját a takarítónők nagy örömére.
- Semmi baj, de jobb lenne sietni. Már negyed négy van … - jegyezte meg a tanítónő, ám ekkor szemet szúrt neki, hogy a máskor jól öltözött férfi, most enyhén szólva szakadt, az arca borostás és nyúzott, a szemei pedig karikásak.
- Miért hívatott be engem? Valami történt Danikával? – kérdezte zavartan az apuka, miközben leült az egyik székre.
- Nos, hol is kezdjem. A fia, Dániel tanulmányi eredménye az utóbbi időben meglehetősen visszaesett. A múltkori dolgozata elég gyengén sikerült és a társaival szemben is sokkal agresszívabban viselkedik, mint régebben – kezdett bele a fiatal nő. A hangja kissé bátortalan volt, de ezt rutintalanságának köszönhette, mivel pályakezdő volt. – Nem tudja ennek mi lehet az oka?
A férfi halványan elmosolyodott, majd újra komor arcot vágott. Beletúrt rövid barna hajába, majd nagy levegőt vett:
- Tudja az utóbbi időben nincs minden teljesen rendben otthon, kissé zűrösebb időszakot élünk át, de reméljük hamarosan ez az egész véget ér.
- Ha nem veszi tolakodásnak, megtudhatnám miről van szó? – nézett kíváncsian a nő, a vele szemben ülőre.
- A feleségem babát vár – mosolyodott el a férfi.
- Gratulálok! – vágott közbe a tanítónő.
- De, a feleségem veszélyeztetett terhes és másfél hete kórházban van – folytatta az édesapa. – Egy ideje minden teher rám nehezedik. A munkám, az összes házimunka és természetesen Dani is. Egyedül pedig roppant nehéz ellátni minden teendőt.
- Ez érthető, és még Dani is gyerek. Talán pár dolgot előtérbe kell helyezni a javára, vagy valami egyéb módon a tanulásra bírni őt – magyarázta a fiatal hölgy.
Az apuka elmerengve nézett rá. Persze, hogy a fia nagyon fontos neki, de az a halom munka a munkahelyén. A sok ügyintézési papírral is mindenki csak most, pár nappal a határidő előtt tud kapkodni. Emellett ma még mosni is kellett volna, meg valami rendeset főzni a gyereknek, kivételesen ne rántottát egyenek. De mivel lehetne rábírni az ő kisfiát, hogy végre ne csak az otthoni dolgokra koncentráljon?

***

Mikor beért a házba a férfi, a gyerek a nappaliban ült és valami rajzfilmet nézett a TV-ben átszellemülten. Mellette az uzsonnának szánt csoki papírja, az olvasókönyv és pár játék hevert a kanapén.
- Halihó! Megjöttem – próbálta a figyelmet magára irányítani a férfi.
Ezt már a fia is észrevette, de durcásan el is fordult. Az apuka nagyot sóhajtott és magában szomorúan megállapította, hogy ezek szerint a fia dackorszaka mégsem ért véget, sőt úgy látszik, hogy kezd kiújulni.
- Megígérted, hogy ma találkozhatok anyával! – nézett csúnyán Dani.
- De nem volt rá időm, de megígérem, holnap bemehetsz hozzá te is!
- Tegnap is ezt mondtad! – vágott vissza Dani.
- De ez nem azért van, mert nem akarlak bevinni, hanem, mert nem értem rá – felelt nyugodtan, majd megpróbálta másra terelni a témát. – És mit szólnál ahhoz, ha ma tésztát ennénk ezzel a piros színű öntettel?
- Azt nem szeretem! Nem szeretem a piros színű öntetet! – nyújtotta ki a nyelvét undorodva a kisfiú.
- De ezt biztosan szeretni fogod! Ilyen van a reklámban is. Mire megírod a matekot, addigra el is készülök vele – győzködte az édesapa a gyerekét.
- Akkor sem kell.
- Ígérem, holnaptól már sokkal jobb dolgunk lesz. Végre nagyinak sikerült kivennie egy kis szabadságot és ő majd segít nekünk itthon – ült le Dani mellé az apukája és megborzolta fia dús haját. De Danika csak szomorú szemekkel nézett az apukájára:
- Miért a nagyi jön, miért nem anya? Nem is hiányzunk neki?
- Dehogynem. De anya most nem tud hazajönni, mert a kórházba van … – kezdett bele ugyanabba a magyarázatba ki tudja hányadszor a férfi. Ő is már nagyon hiányolta a feleségét, de tudták, hogy így lesz a legjobb a nejének és a picinek is.
Majd csendben maradtak és újra maguk elé bámultak, miközben hangosan szólt a TV. Aztán a férfi nagy levegőt vett és végre előadja azt a szöveget, amin egész hazaúton gondolkodott:
- Dani, emlékszel arra mit hallottál Jézuskáról hittan órán?
- Persze, meg a pásztorokról, a csillagról, a királyokról, Józsefről meg Máriáról is! – csillant fel a gyerek szeme, amikor ezt a témát meghallotta.
- Azt is hallottad, hogy a Jézuska meg az angyalka viszik az ajándékot a jó gyerekeknek?
- Naná! – felelte gyorsan a gyerek, miközben furcsán nézett édesapjára. Szegény tudatlan felnőtt, még azt sem tudta, hogy tőle kapjuk az ajándékot?! Ez a világ egyik legtermészetesebb dolga!
- És te nem is kérsz semmit karácsonyra? – vágott most meglepett arcot az apuka.
- Már miért ne kérnék? – kerekedett el még jobban a kisfiú szeme.
- Nekem Kati néni azt mesélte, hogy mostanában nem vagy elég szorgalmas. Még verekedtél is – ráncolta össze a homlokát a férfi.
- Az nem úgy volt! Vagyis… - töprengett el Dani. Hirtelen elbizonytalanodott. Gondolatai elkezdtek össze-vissza kavarogni és sok mindent nem értett. – Apa! Én nem vagyok rossz, ugye?
- Már miért lennél az? Tudom, hogy mostanában nem volt könnyű jónak lenned. De ha ezentúl mindig az leszel, a Jézuska teljesíti amit kérsz – mondta biztatóan, mire Dani szemében egy vidám fény jelent meg.

***

Már beköszöntött a téli szünet első napja. Nagy pelyhekben hullott a hó, és az idő is kezdett lehűlni. A város is kezdett karácsonyi díszbe öltözni. Kivilágították az utcákat és feldíszítették házakat. Az embereket vásárlási láz ragadta magával. Vagyis külsőségekben a város megfelelt a „karácsonyi hangulat” címszó elvárásainak.
De néha már úgy tűnt, hogy az emberek egy részénél ez a fogalom már itt ki is merült. Inkább csak túl akarnak lenni az egészen az egész hercehurcán. Persze, ilyenkor mindenkinek jóval több dolga van, de ne felejtsük el, ez a nap nem csak a külsőségekről szól!
Nem csak arról, hogy ki mennyire drága és márkás cuccot kapott, hogy a karácsonyi vacsorán hány fogásos menü szerepelt. Ezen a napon végre összetartozunk egy kicsit, és nem vagyunk annyira önzők. Tudunk annak is örülni, ha a másik ember örül.
Ennek fényében érezheti az ember magát igazán önzőnek. Manapság, mintha már csak a gyerekek értenék az ünnep igazi lényegét. Dani is megváltozott. És ebben nem csak az apukájával való beszélgetés játszott szerepet. Idén ugyanis nem játékot kért a Jézuskától, hanem, hogy végre hazajöhessen az édesanyja a húgocskájával.
Igaz, még csak alig múlt el nyolc éves, de a beszélgetés után valahogy kezdett arra is ráébredni, hogy az édesapjának is nagyobb segítségre van szüksége. Igaz, már ott volt a nagymamája de, hogy a dolgok zavartalanul menjenek tovább, abban neki is be kell segítenie. Persze ezentúl sem ő végezte a házimunka nagy részét vagy az édesapja munkáját, hanem azzal, hogy megpróbált jó lenni. Megpróbált minél kevésbé az apukája terhére lenni…
És ő már ezzel sokat segített…

***

Kint az utcát a hó borította. A házban fenyő és fahéj illatot lehetett érezni. A régi lemezjátszón egy karácsonyi dal szólt. A bölcsőben egy gyönyörű kislány aludt csendesen. A bölcső körül pedig a büszke szülők és Dani állt boldogan.

Volt egyszer egy karácsony…

Walking In The Air

A nagy bejegyzés előtt itt egy szép videó egy gyönyörű számmal és egy gyönyörű hangú énekesnővel. A dal egy meséből van, akit érdekel, az ez alatt a link alatt megtalálja az eredeti verziót: (de ez szebb :))
http://www.youtube.com/watch?v=2KRDCD_O4Cs


Walking in the Air

We're walking in the air
We're floating in the moonlit sky
The people far below are sleeping as we fly

I'm holding very tight
I'm riding in the midnight blue
I'm finding I can fly so high above with you

Far across the world
The villages go by like trees
The rivers and the hills
The forests and the streams

Children gaze open mouth
Taken by surprise
Nobody down below believes their eyes

We're surfing in the air
We're swimming in the frozen sky
We're drifting over icy
Mountains floating by

Suddenly swooping low on an ocean deep
Arousing of a mighty monster from its sleep

We're walking in the air
We're floating in the midnight sky
And everyone who sees us greets us as we fly

Mégis szeretjük a karácsonyt (cikk)

Szerintem nincs olyan ember, aki nem ismerné a kis Jézus történetét. Hisz egy tipikus keresztény ünnepről van szó. Ezért inkább csak ízlelgessük azt a szót, hogy „karácsony”! Kinek mi fog vajon eszébe jutni? Nekem, ha illatként kéne beazonosítani, akkor a fenyő, a mézeskalács és a fahéj illatának egyvelege ugrik be. Ha dallamra kéne gondolni, akkor a csengőszóra és a kismillió karácsonyi dalra gondolnék. Ha növényre, akkor természetesen a fenyőfára, a mikulásvirágra és a fagyöngyre asszociálnék rögtön.
De valahogy így, 18 évesen, már másabb szemmel látom ezt az ünnepet is. Mintha már nem lenne teljesen ugyanaz, amit gyerekfejjel éltem át. Talán azért is, mert én is rengeteget változtam, és mintha maga az ünnep is változott volna.
Az emberek sokkal inkább a külsőségekkel törődnek, mintsem azzal, ami az ünnep egyik lényege lenne, hogy valamilyen szinten, de összetartozunk. Annyira nem lehet ezért hibáztatni senkit, mert manapság sokkal rohanóbb világban élünk, mások a trendek. De mégis, mennyivel hangulatosabb volt, amikor a család együtt gyújtotta meg a gyertyát az adventikoszorún. Nem hiszem, hogy sok ember tudja, hogy a koszorún pontosan mit is jelképez a négy gyertya. (összeszedettség, fegyelmezettség, remény és bűnbánat)
Sokaknál az ünnepi hangulat ott kimerül, hogy kirak egy illatos gyertyát az asztalra, felrakja az égősort a házra, kipakol egy világító betlehemet vagy a drága jó Rudolfot a többi rénszarvassal. Páran a számítógépen az aktuális hátteret egy szép, karácsonyi tájra, a csengőhangjukat a Jingle Bells-re cserélik, és valami tréfás karácsonyi SMSen gondolkodnak.
Ugyanazokat a karácsonyi filmeket látjuk évek óta. De ez a jobbik eset. Lehet, hogy én nézek ritkán TV-t, de nem egyszer tapasztalom azt, hogy karácsonykor vakációs filmeket vetítenek, nyáron meg egy megható, karácsonyi filmet. :)
A lemezboltok polcain pedig a különböző előadók egy igen szívhez szóló karácsonyi albummal kedveskednek a rajongóiknak. Bár nekik inkább azaz ajándék, ha valaki megveszi ezeket a lemezeket. ;)
Régen ilyenkor már javában körmöltük a képeslapokat és siettünk vele a postára, hogy ne karácsony után érkezzenek meg a jókívánságok. Idén egy kezemen meg tudom számolni mennyit kaptam, de nem hiszem, hogy bárhol is más lenne a helyzet. Lassan, a ma élő kisgyerek szemében ez már csak valami ősi szokás lesz.
Nem véletlen, hogy egyre több emberen a „karácsony” szó hallatán valami pánikrohamszerű érzés fut végig. Az ünnepek előtt a legfáradtabb az ember, szíve szerint csak bedőlne az ágyba, és csak az ajándékozásra és a kiadós ebédre ébredne fel.
De valahogy akkor is megéri a sok fáradozás. Legalábbis az én szemeim előtt ez lebeg. Hisz ennek ellenére ez a kedvenc ünnepem. Miért is? Az előző sorok alapján ugyanis inkább azt lehetne hinni, hogy kezdünk elnyugatiasodni, és már csak az emlékek maradnak a régi szép időkről.
De van egy bizonyos érzés, ami a világ összes pontján ugyanaz, és mindenki ugyanúgy érzi. És én ezért szeretem igazán. Ennek a dolognak hála ilyenkor, ha csak egy napra is, de megváltoznak az emberek.
Ezt az érzést nehéz lenne egy szóval leírni, inkább két kifejezést használnék. Az egyik az a bizonyos „örülök, hogy örülsz” a másik pedig az, hogy ez az a nap, amikor végre kicsit közelebb kerülnek egymáshoz az emberek, és „fontosnak érzik magukat”.
A mindennapos rohanás mellett legalább a fa alatt van pár percünk, hogy leülni, kicsit eltöprengeni és a szeretteinkre is szentelni egy picike időt. És rádöbbeni arra, hogy „igen, megint eltelt egy év”.
Talán ezért van az, hogy ha sokat is nyavalygunk és rohanunk, de szeretjük ezt az ünnepet. Ilyenkor egy kicsit összetartozunk, és jó tudni, hogy a világ számos pontján él olyan ember, aki ugyanezt érzi. :)

Delain: Lucidity (lemezajánló)

Első albumajánlóm talán azért lesz szokatlan, mert nem egy friss albumról van szó. Ez a lemezt ugyanis már egy éve kiadták, de gondolom nem sokan kaják fel a fejüket, ha azt hallják, hogy Delain. Pedig nagy hiba.
Mióta sikeres lett az Evanescence azóta hirtelen megnőtt azoknak a bandáknak a száma, akik dallamos gótikus metált játszanak, női énekkel fűszerezve. Sokan azt hitték, ha őket elkezdik majmolni, akkor sikeresek lesznek.
Mivel is több a Delain? Mi az ő sikerük receptje? Kezdjük azzal, hogy veszünk egy már amúgy is sikeres csapatot, jelen esetben a Within Temptation. Ott egy bizonyos billentyűs, (Martijn Westerholt) aki egy kis önmegvalósításba kezd. Keres egy csinos énekesnőt, akinek elég jó a hangja az operázgatáshoz (Charlotte Wessels). Hogy már a bemutatkozó album sikeres legyen, adjunk a számokhoz minél több ismertebb zenészt. Az eredmény pedig a Lucidity album.

A legjobbak:
- Az első kiemelkedő szám az a nyitódal, a Sever, ami véleményem szerint egész jó választás volt. Már ebben a dalban nagy szerepet kapnak a kórusok, és Marco hangját is hallani lehet a refrénben.
- Az első klipes nóta, a Frozen. Sokaknak nem meglepő, ha a Within Temptation azonos című száma ugrik be. Maga a klipes is elég WT-s lett, Charlette nyakában a nyaklánc kísértetiesen hasonlít arra, amit Sharon viselt a Running Up That Hill videójában. Ennek ellenére az album egyik kiemelkedő dala lett.
- A negyedik dal a No compliance. Ez az a dal, ahol az ember elgondolkodik, hogy mekkora is Charlotte szerepe a bandában, ugyanis ebből a számból véletlenül ki lett hagyva… Helyette Sharon den Adel (lehet, hogy a régi szép idők emlékére?) és Marco Hielata duettezik. A dal inkább a Mother Earth-ös időket juttatja a hallgatók eszébe.
- A második klipes dal, ami nem más mint a See me in the shadow. Maga a klip Kelly Clarkson: Behind These Hanzel Eyes és az Evanescence: Lithiumának összegyúrása. A klippel ellentétben az albumon kicsit Liv Kristine is besegít. Lehet, hogy elfogult vagyok, (Liv Kristine az egyike kedvenc énekesnőm :)) de az utóbbi verzió sokkal jobb.
- És végezetül a hetedik dal, a The Gathering. Az album és egyben a koncertek egyik csúcspontja is. Rögtön a refrénnel kezdődik. Ez egy meglehetősen jó rockos szám és a refrénje is elég fülbemászó.

Személyes véleményem, hogy az album remek alkotás lett. Első rendes CDnek tökéletes, de a jövőben talán jobb lenne, ha Delainosabb lenne. Mert nekem, aki Within Temptation, Nightwish, Xandria és Epica fan, annak ez egy igazi csemege. De nem hiszem, hogy egy igazi szakmai zsűri előtt így megállná a helyét. Mert így még, ha az eredmény jó is lett, de egy „megcsinált” albummal van dolgunk.
A másik Charlotte hangja. Alapvetően jó lett, de valahogy mégis kevés, az emberben nem hagy akkora nyomott, mint a fent már említett bandák bármelyik frontasszonyának is valamelyike. :S

Jövő? Nos az EMA-n a 16 legjobb közé bejutottak az Európa új hangjának választásakor, és sokan szomorkodtak, amikor Bécsbe nem jöttek el a WT kísérőzenekaraként. És reméljük a következő albumokon, már ezeket a hibákat kijavítják.

10/7

Közreműködő zenészek:
- Charlotte Wessels (ex-To Elysium) - vocals
- Martijn Westerholt (ex-Within Temptation) - keys
- Ronald Landa - guitars and vocals
- Rob van der Loo - bass
- Sander Zoer – drums

A projektben részvettek még:
Marko Hielata (Nightwish, Tarot), Jan Yrlund (ex-Lacrimosa)
Liv Kristine (ex-Theatre of Tragedy, Leaves' Eyes),
Sharon den Adel (Within Temptation),
Ad Sluyter (Epica),
Ariën van Weezenbeek (God Dethroned),
George Oosthoek, Guus Eikens (ex-Orphanage)

***

Delain: See me in the shadow

Megéri-e őszintének lennünk?

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy mennyire is kell őszintének lenni az embereknek. Ebben a szövegben főleg a párkapcsolatokra tértek ki, de az én reagálásom nem csak erre fog vonatkozni.

Maga a történet azzal kezdődött, hogy volt egy házaspár, akik már hosszú-hosszú évek óta együtt éltek. Egy vasárnapi nap ebéd közben a férfi felugrott az asztaltól, majd azt mondta, hogy elmegy és válni akar. Az ok: 20 éve minden vasárnap húslevest eszik, de ő ezt kifejezetten utálja.
Elsőre talán nevetségesnek is tűnhet a történet és legyintenénk az egészre. Viszont van egy „rossz szokásom”. Én jobban szeretem a dolgokat több szempontból is megvizsgálni. Az egyik oldalról ott a feleség, akinek ez mekkora sértés, hogy a férje elhagyja egy tál húsleves miatt. Viszont ott a férj is, akinek ebből évek óta elege van. Tény, hogy nem ez lett volna a jó megoldás, de valahogy nehéz elhinni, hogy a feleségnek sem tűnt fel soha, hogy a férje mennyire utálja ezt az ételt.
De miért nem szólt a férfi? Végső soron magával szúrt ki minden egyes alkalommal, hogy évekig tűrt egy olyan dolgot, amiből már ki tudja mióta elege volt. De mégis tűrt, mert valószínűleg a neje, szívesen csinálta neki az ételt, és a hallgatás miatt fogalma sem volt arról, hogy mit is gondolhat az ura.

Ezzel ellentétes példa az amikor valaki túl őszinte. Az egyik ismerősöm az igazi, „ami a szívén, az a száján” típus. Értékeljük, mert tudjuk, hogy ő biztos a szemünkbe mondja amit gondol, ezért a pozitív megfigyelései különösen fel is fognak dobni. De a negatívak…
Néha mikor rossz kedvünk van és lelkizünk, meg sajnáltatjuk magunkat mennyivel jobban esik, ha pár jó szót kapunk az illetőtől, mint egy durva szidást. :S
Vagy a másik eset, amikor egy új ruha van rajtunk, vagy új frizuránk van. Azt várnánk, hogy körbebókol, ehelyett odajön és elmondja mennyire rémesen nézel ki. Ilyenkor már nem is őszinte, hanem bunkó.
Az emberek részben a mai világ hibájából is, de természetüknél fogva hiúk. Másik meg, hogy negatív dolgokat ki szeret hallani? Viszont mindenki mindenhol azt papolja, hogy az őszinteség a legfontosabb dolog, meg mennyire értékelendő tulajdonság is ez.

A harmadik eset az, amikor nem akarjuk megbántani az illetőt, hanem inkább füllentünk helyette. De egy valamit elfelejtünk. Egyrészt hazudni nagyon nehéz igazán jól, az emberen ilyenkor vannak látható jelek, amikből rá lehet arra jönni, ha valaki nem mondott igazat. A másik ok a sokkal súlyosabb. Ha nem is derül ki rögtön, de előbb-utóbb biztosan ki fog derülni, (szinte mindig fény derül a hazugságokra) és akkor sokkal fájóbb lesz megtudni az igazat, még ha nem is rossz szándékból hazudtak nekünk.

Ez előző három történet két elég szélsőséges esetet mutatott be. Talán meg kell találni az egyensúlyt. Őszintének kell lenni, mert egy párkapcsolat, ha azt akarjuk, hogy tartós legyen, akkor őszinte dolgokra kell, hogy épüljön, különben mindkét fél nemcsak önmagát, de a másikat is kínozza. De ez az élet többi helyzetére is igaz.
Viszont a ló túlsó oldalára sem szabad átesni, amikor már mindenről megvan a véleménye valakinek, és azt nem fél kinyilvánítani.
Igazából azt kell tudni, hogy mikor hogyan is kell elmondani a véleményünket, hogy ne bántsuk meg az illetőt, de ne is olyan félénken adjuk elő a dolgot, hogy az egyik fülén bemenjen, a másikon meg kijöjjön.
Minden kulcsa csak az, hogy jól, jó időben és jó helyen tegyünk!

The Santa knows where you are

A Mikulás azon ritka napok közé tartozik, amit gyerekként nagyon vár az ember. Nah, de miért is ne várná? Hisz kap csomagot, a suliba meg az oviban sem kell a szokásos foglalkozásokon részt venni. Amikor én kicsi voltam, (anno :P) akkor még a TV-ben is olyan rajzfilmek mentek, amik tovább fokozták a gyerekek jó hangulatát.
Manapság viszont mintha már ez az ünnep sem lenne a régi. Lehet, hogy azért is mondom ezt, mert 18 évesen az embernek már nem igazán hoznak csomagot, max. egy kis extra zsebpénzben reménykedhet. (ami karácsony előtt kifejezetten jól jön ;))
Nah, de ez van, változnak az idők. Inkább írom a listát a Jézuskának, hátha ő megértőbb lesz… :)

Ui.: a dal amit belinkeltem, az a Nightwish legújabb kislemezes dala, az Erämaan viimeinen. Nem nehéz rájönni, hogy egy finnnyelvű számról van szó. Ez tulajdonképpen a Last Of The Wilds finn verziója. Érdekessége, hogy ezt a számot nem az új pacsirta, Anette Olzon, hanem Az Indica énekese, Jonsu adja elő. Sztem egész kellemes hangulatú dal, és ezzel máris egy kicsit rá tudunk hangolódni a karácsonyra. :)

Destare

Gondolom ennek a szónak a hallatán nem sokan jöttetek lázba. Sajna olaszul én se tudok, pedig szívesen lecserélném a németet ennek a nyelvnek a kedvéért… ^.^ Szóval kedves olvasó, elárulhatom, a szó nem jelent mást, mint „ébreszt, felébred, feléled, felkelt, felkel és feltámasztja az emlékeket”. Egész szépen hangzik, és elég sok fajta értelemben használják.
A ma reggeli téma ezért nem is lesz más, mint az ébredés.

Kezdjük ott, hogy vannak baglyok és pacsirták. A baglyok képesek egy csomót éjszakázni, akkor a legtermékenyebbek. Nekik az ellentétük a pacsirták, akik korán kelnek, és ilyenkor aktívabbak. Én a baglyok közé tartozom. Nem véletlen, hogy az ébredés számomra egy külön procedúra.
Elég nagy hiba, de éjfél előtt csak kivételes esetben fekszem le. :P Szeretek éjszakázni. Ennek ellenére, már reggel 6 körül csipogom a mobilom valami idegesítő csengőhangon, vagy a barátaim egyik dalával, esetleg az örök klasszikus Őrült tehén bőg fel :P. Ezek mind elég borzasztóak… :S Tudom, elég értelmetlennek tűnik fél órával hamarabb beállítani az ébresztést, de ismerem magam és legalább 3x azt mondom: „Vera, te többet érdemelsz!” … és visszaalszom.
A reggeli az ágyikómban történik, szerencsés is vagyok emiatt. Igaz a menü Túró rudi, tea meg még vmi apró dolog hozzá (de most nem kezdünk el itt reklámozni).
Utána fürdőszaba, rádióhallgatás és megpróbálom nem lehunyni a szemem. Ekkor döbbenek rá, hogy 15-20 perc múlva már startra késznek kéne lennem. Az öltözködéssel egy csomó ideig vacakolok, a smink emiatt már ki is marad gyakran, majd bepakolok a táskámba. (miért is lettem volna ügyes este?) Lerohanok…
A hajammal szenvedek, miközben a szüleim megállapítják, hogy már egy rakat gyerek elment, le fogom késni a buszt. Adná az ég! 3 éve minden nap ezért küzdök, (sikertelenül) mert akkor vonattal mennék be és lemaradnék az óra elejéről. :D
Ajtón kilépés közben apa még egyszer megkérdezi, hogy: „megfésülködtél?”. Ez az a mondat, amivel ölni lehetne. Főleg akkor, amikor perceket töltöttem azzal, hogy valahogy kinézzek, már majdnem hisztizek, hogy ilyen fejjel nem megyek suliba, erre mire végre erőt veszek magamon, akkor ezzel az egy szóval a szívembe döf…
Indulás előtt még anya elköszön utánam kiált: „Legyen szép napod!” (megj.: a körmös gyilkos is mindig ezt mondta az áldozatainak aznap, amikor végzett velük… azóta ez a mondat nem tűnik túl őszintének a szememben, bár anyával kivételt teszek)
Igen, a reggelek nagy része így telik. Most kivételesen otthon vagyok, és itt boldogítalak. Sajna nem azért maradtam itthon, mert végre elértem volna azt, amit már fentebb is írtam. :P

Csak én :)

Az első bejegyzésen sokat gondolkodtam. Mi is lenne jó? Magam sem értem. Az egyik percben millió dologról írnék, de a következőben kijózanodom és rájövök, hogy vajon lenne-e legalább egy ember, akit érdekelne az, ami miatt itt az ujjam koptatom.

Így kezdjük azzal miért is lett ez a blog címe. Ez is elég lapos téma, de kell valami, ami előrébb visz. Legalább az esélyt adjuk meg...

Kezdjük a legelején…
Tegnap még egy bizonyos Me, Myself and I volt a blog neve. Mi tagadás nem csak jobban hangzik a mostaninál, de egy fokkal talán kevésbé egoistább is. Az ötlet onnan jött, hogy igaz nem vagyok oda Beyoncéért, de ennek a számnak legalább a címe megragadott. Különböző oldalakon már ezer éve használtam. Gondoltam, a blog neve is legyen ez. Miért is ne?
Még 24 óra sem telt el, amikor téma után kutatva unottan beírtam ennek a dalnak a címét az egyik keresőbe. Legnagyobb bánatomra, amit kiadott, az nem más volt, mint egy rakat különböző blog, ezzel a címmel. :S
Király! Hirtelen elkapott az a bizonyos „igen megérte ezzel szenvednem” feeling. Meggondolatlan cselekedetként az I helyett rögtön „Vera” lett. Ami így meglehetősen furán hangzott. Me, Myself and Vera. Kb. mintha egy skizofrénről lenne szó… Vagy mintha Vera nem is én lennék. Vagy mintha csak egy kis változtatással, de továbbra is más tollaival ékeskednék…
Tegnap viszont kaptam egy olyan ötletet is a névválasztáskor, hogy Vera style. Így aztán egy egyszerű, nem túl érdekes mondatot találtam ki.
„It’s just Vera style”
Az eredmény nem lett sokkal jobb.
De egy darabig megmarad.
És ilyenből nem lesz több.
Ugye? :)

Legalább szegény zebuló aranyos :D

Valahol el kell kezdeni

Hali!

Hol is kezdjem?
Nem könnyű, mivel még sosem csináltam ilyet.
Két gondolat jár a fejemben. Az egyik az, hogy ez az Internet, most a Föld bármely pontján élő ember elolvashatja ezt a bejegyzést, és véleményt alkothat rólam. (előnyben az, aki tud magyarul). A másik meg az, hogy ez a veszély nem fenyeget, már csak amiatt is, mert kezdő vagyok.

Ki is lennék én?
- Veronikának hívnak, de az emberek 90%-a Verának szólít.
- 18éves vagyok, fiatal felnőtt, elméletileg érett. Nah, de van még mit tanulnom.
- Szüleimmel és hugicámmal és egy fekete kandúrral élek.
- Gimnazista vagyok, és a kis helyi gimibe járok, angol tagozat félén. Alapvetően szeretek itt tanulni, hiszen ide járnak a barátaim is, és sok kedves emlék köt ide. Hátránya a családias légkörének, hogy mindenki tud mindenkiről mindent. :P
- Kedvenc tárgyam a földrajz, történelem, irodalom és a rajz. Jó lenne ezek valamelyikével továbbtanulni, de manapság nincs könnyű dolga az embernek a felvételis könyvet lapozgatva. Viszont amit nagyon nem szeretek az a német.
- Hobbim a rajzolás, olvasás, karaoke., írogatás.

Kedvenceim:
- Sport: kézilabda, vízilabda, úszás, kajak-kenu à sajna csak szurkolás szinten.
- Zenében a barátaim manapság rendesen elrontottak, de leginkább a szép, lightos gótikus rockot szeretem (pl. The Rasmus, Evanescence, Nightwish, Within Temptation, Epica, Lacuna Coil, Xandria, Leaves’ Eyes, Delain, Visions of Atlantis). De szívesen hallgatok mást is (pl. Madonna, Shania Twian, Sting, Skillet, Queen stb.)
- Állataim: cica és a nyuszi.
- Kajám: főleg az olasz konyha remekei, de vevő vagyok minden újdonságra.
- Szín: kék, vörös.
- Sorozat: Veronica Mars, Isteni sugallat, Everwood, Hetedik mennyország
- Film: jó kérdés, ez hangulattól függ. Néha jó filozofálgatni, de ált. ha moziba megyek, akkor vígjátékot választok.
- Illat: Night Life by Espirit (a parfümöm :))
- Skandinávia, (L) Spanyolország és Japán
- A barátom (L)

Nem szeretem:
- Sport: csúszókorong (még mindig nem értem a szabályokat :S)
- Zene: rap, nagyon tuc-tuc és azt, ha egy dalnak nincs értelme, mondanivalója.
- Állat: hangya (félek tőlük :S)
- Kaja: ha vmi túl csípős és, ha gomba van benne :P
- Film: western, gagyi akció filmek
- Illat: körömlakklemosó, kapor
- Hülye kérdések és ha valaki olyanba szól bele, amihez abszolúte nem ért

Mi célom a bloggal?
Néha jó kiírni az embernek magából azt, amit gondol, ha már nem mondhatja ki. Alapvetően szeretek írogatni, most legalább megvan rá az esélyem, hogy a körülöttem élőkön kívül máshoz is eljuthassanak a gondolataim. Emellett igen jól mutat majd a különböző közösségi oldalakon az adatlapom mellé írva. :)