Gondolom ennek a szónak a hallatán nem sokan jöttetek lázba. Sajna olaszul én se tudok, pedig szívesen lecserélném a németet ennek a nyelvnek a kedvéért… ^.^ Szóval kedves olvasó, elárulhatom, a szó nem jelent mást, mint „ébreszt, felébred, feléled, felkelt, felkel és feltámasztja az emlékeket”. Egész szépen hangzik, és elég sok fajta értelemben használják.
A ma reggeli téma ezért nem is lesz más, mint az ébredés.
Kezdjük ott, hogy vannak baglyok és pacsirták. A baglyok képesek egy csomót éjszakázni, akkor a legtermékenyebbek. Nekik az ellentétük a pacsirták, akik korán kelnek, és ilyenkor aktívabbak. Én a baglyok
közé tartozom. Nem véletlen, hogy az ébredés számomra egy külön procedúra.
Elég nagy hiba, de éjfél előtt csak kivételes esetben fekszem le. :P Szeretek éjszakázni. Ennek ellenére, már reggel 6 körül csipogom a mobilom valami idegesítő csengőhangon, vagy a barátaim egyik dalával, esetleg az örök klasszikus Őrült tehén bőg fel :P. Ezek mind elég borzasztóak… :S Tudom, elég értelmetlennek tűnik fél órával hamarabb beállítani az ébresztést, de ismerem magam és legalább 3x azt mondom: „Vera, te többet érdemelsz!” … és visszaalszom.
A reggeli az ágyikómban történik, szerencsés is vagyok emiatt. Igaz a menü Túró rudi, tea meg még vmi apró dolog hozzá (de most nem kezdünk el itt reklámozni).
Utána fürdőszaba, rádióhallgatás és megpróbálom nem lehunyni a szemem. Ekkor döbbenek rá, hogy 15-20 perc múlva már startra késznek kéne lennem. Az öltözködéssel egy csomó ideig vacakolok, a smink emiatt már ki is marad gyakran, majd bepakolok a táskámba. (miért is lettem volna ügyes este?) Lerohanok…
A hajammal szenvedek, miközben a szüleim megállapítják, hogy már egy rakat gyerek elment, le fogom késni a buszt. Adná az ég! 3 éve minden nap ezért küzdök, (sikertelenül) mert akkor vonattal mennék be és lemaradnék az óra elejéről. :D
Ajtón kilépés közben apa még egyszer megkérdezi, hogy: „megfésülködtél?”. Ez az a mondat, amivel ölni lehetne. Főleg akkor, amikor perceket töltöttem azzal, hogy valahogy kinézzek, már majdnem hisztizek, hogy ilyen fejjel nem megyek suliba, erre mire végre erőt veszek magamon, akkor ezzel az egy szóval a szívembe döf…
Indulás előtt még anya elköszön utánam kiált: „Legyen szép napod!” (megj.: a körmös gyilkos is mindig ezt mondta az áldozatainak aznap, amikor végzett velük… azóta ez a mondat nem tűnik túl őszintének a szememben, bár anyával kivételt teszek)
Igen, a reggelek nagy része így telik. Most kivételesen otthon vagyok, és itt boldogítalak. Sajna nem azért maradtam itthon, mert végre elértem volna azt, amit már fentebb is írtam. :P
A ma reggeli téma ezért nem is lesz más, mint az ébredés.
Kezdjük ott, hogy vannak baglyok és pacsirták. A baglyok képesek egy csomót éjszakázni, akkor a legtermékenyebbek. Nekik az ellentétük a pacsirták, akik korán kelnek, és ilyenkor aktívabbak. Én a baglyok
közé tartozom. Nem véletlen, hogy az ébredés számomra egy külön procedúra.Elég nagy hiba, de éjfél előtt csak kivételes esetben fekszem le. :P Szeretek éjszakázni. Ennek ellenére, már reggel 6 körül csipogom a mobilom valami idegesítő csengőhangon, vagy a barátaim egyik dalával, esetleg az örök klasszikus Őrült tehén bőg fel :P. Ezek mind elég borzasztóak… :S Tudom, elég értelmetlennek tűnik fél órával hamarabb beállítani az ébresztést, de ismerem magam és legalább 3x azt mondom: „Vera, te többet érdemelsz!” … és visszaalszom.
A reggeli az ágyikómban történik, szerencsés is vagyok emiatt. Igaz a menü Túró rudi, tea meg még vmi apró dolog hozzá (de most nem kezdünk el itt reklámozni).
Utána fürdőszaba, rádióhallgatás és megpróbálom nem lehunyni a szemem. Ekkor döbbenek rá, hogy 15-20 perc múlva már startra késznek kéne lennem. Az öltözködéssel egy csomó ideig vacakolok, a smink emiatt már ki is marad gyakran, majd bepakolok a táskámba. (miért is lettem volna ügyes este?) Lerohanok…
A hajammal szenvedek, miközben a szüleim megállapítják, hogy már egy rakat gyerek elment, le fogom késni a buszt. Adná az ég! 3 éve minden nap ezért küzdök, (sikertelenül) mert akkor vonattal mennék be és lemaradnék az óra elejéről. :D
Ajtón kilépés közben apa még egyszer megkérdezi, hogy: „megfésülködtél?”. Ez az a mondat, amivel ölni lehetne. Főleg akkor, amikor perceket töltöttem azzal, hogy valahogy kinézzek, már majdnem hisztizek, hogy ilyen fejjel nem megyek suliba, erre mire végre erőt veszek magamon, akkor ezzel az egy szóval a szívembe döf…
Indulás előtt még anya elköszön utánam kiált: „Legyen szép napod!” (megj.: a körmös gyilkos is mindig ezt mondta az áldozatainak aznap, amikor végzett velük… azóta ez a mondat nem tűnik túl őszintének a szememben, bár anyával kivételt teszek)
Igen, a reggelek nagy része így telik. Most kivételesen otthon vagyok, és itt boldogítalak. Sajna nem azért maradtam itthon, mert végre elértem volna azt, amit már fentebb is írtam. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése