Mégis szeretjük a karácsonyt (cikk)

Szerintem nincs olyan ember, aki nem ismerné a kis Jézus történetét. Hisz egy tipikus keresztény ünnepről van szó. Ezért inkább csak ízlelgessük azt a szót, hogy „karácsony”! Kinek mi fog vajon eszébe jutni? Nekem, ha illatként kéne beazonosítani, akkor a fenyő, a mézeskalács és a fahéj illatának egyvelege ugrik be. Ha dallamra kéne gondolni, akkor a csengőszóra és a kismillió karácsonyi dalra gondolnék. Ha növényre, akkor természetesen a fenyőfára, a mikulásvirágra és a fagyöngyre asszociálnék rögtön.
De valahogy így, 18 évesen, már másabb szemmel látom ezt az ünnepet is. Mintha már nem lenne teljesen ugyanaz, amit gyerekfejjel éltem át. Talán azért is, mert én is rengeteget változtam, és mintha maga az ünnep is változott volna.
Az emberek sokkal inkább a külsőségekkel törődnek, mintsem azzal, ami az ünnep egyik lényege lenne, hogy valamilyen szinten, de összetartozunk. Annyira nem lehet ezért hibáztatni senkit, mert manapság sokkal rohanóbb világban élünk, mások a trendek. De mégis, mennyivel hangulatosabb volt, amikor a család együtt gyújtotta meg a gyertyát az adventikoszorún. Nem hiszem, hogy sok ember tudja, hogy a koszorún pontosan mit is jelképez a négy gyertya. (összeszedettség, fegyelmezettség, remény és bűnbánat)
Sokaknál az ünnepi hangulat ott kimerül, hogy kirak egy illatos gyertyát az asztalra, felrakja az égősort a házra, kipakol egy világító betlehemet vagy a drága jó Rudolfot a többi rénszarvassal. Páran a számítógépen az aktuális hátteret egy szép, karácsonyi tájra, a csengőhangjukat a Jingle Bells-re cserélik, és valami tréfás karácsonyi SMSen gondolkodnak.
Ugyanazokat a karácsonyi filmeket látjuk évek óta. De ez a jobbik eset. Lehet, hogy én nézek ritkán TV-t, de nem egyszer tapasztalom azt, hogy karácsonykor vakációs filmeket vetítenek, nyáron meg egy megható, karácsonyi filmet. :)
A lemezboltok polcain pedig a különböző előadók egy igen szívhez szóló karácsonyi albummal kedveskednek a rajongóiknak. Bár nekik inkább azaz ajándék, ha valaki megveszi ezeket a lemezeket. ;)
Régen ilyenkor már javában körmöltük a képeslapokat és siettünk vele a postára, hogy ne karácsony után érkezzenek meg a jókívánságok. Idén egy kezemen meg tudom számolni mennyit kaptam, de nem hiszem, hogy bárhol is más lenne a helyzet. Lassan, a ma élő kisgyerek szemében ez már csak valami ősi szokás lesz.
Nem véletlen, hogy egyre több emberen a „karácsony” szó hallatán valami pánikrohamszerű érzés fut végig. Az ünnepek előtt a legfáradtabb az ember, szíve szerint csak bedőlne az ágyba, és csak az ajándékozásra és a kiadós ebédre ébredne fel.
De valahogy akkor is megéri a sok fáradozás. Legalábbis az én szemeim előtt ez lebeg. Hisz ennek ellenére ez a kedvenc ünnepem. Miért is? Az előző sorok alapján ugyanis inkább azt lehetne hinni, hogy kezdünk elnyugatiasodni, és már csak az emlékek maradnak a régi szép időkről.
De van egy bizonyos érzés, ami a világ összes pontján ugyanaz, és mindenki ugyanúgy érzi. És én ezért szeretem igazán. Ennek a dolognak hála ilyenkor, ha csak egy napra is, de megváltoznak az emberek.
Ezt az érzést nehéz lenne egy szóval leírni, inkább két kifejezést használnék. Az egyik az a bizonyos „örülök, hogy örülsz” a másik pedig az, hogy ez az a nap, amikor végre kicsit közelebb kerülnek egymáshoz az emberek, és „fontosnak érzik magukat”.
A mindennapos rohanás mellett legalább a fa alatt van pár percünk, hogy leülni, kicsit eltöprengeni és a szeretteinkre is szentelni egy picike időt. És rádöbbeni arra, hogy „igen, megint eltelt egy év”.
Talán ezért van az, hogy ha sokat is nyavalygunk és rohanunk, de szeretjük ezt az ünnepet. Ilyenkor egy kicsit összetartozunk, és jó tudni, hogy a világ számos pontján él olyan ember, aki ugyanezt érzi. :)